Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 5. Állattartás
század elején a Dráva, Ókor és Rinya mellékén virágzó paraszti marhatartásról van szó, ugyanez mondható el a Balaton mellékéről és a Nagyberekről is.77 A marhákat igázásra és kisebb részt tej elésre alkalmazták. Már ekkor fontos kereseti forrás volt a marhahizlalás, s a velük való kereskedés. A marhák tejelőképességéről kevés adat van. Az 1828-as összeírás meglehetősen negatívan nyilatkozik erről. Közli, hogy három héten át fejik havonta a teheneket, s a médiánként adott tej, leszámítva a takarmányt, 12 Xr veszteséget jelent.78 Természetesen ilyen külterjes szinten, tejpiac hiányában nem kerülhetett sor a jobb tejelők kiválasztására és továbbtenyésztésére. Csorba külön kiemeli a csökölyi „köznép” marhahizlalását.79 A marhákat, lovaikat a XIX. század közepéig a határbéli istállókban tartották, s a legeltetést nagyobb részben családi munkaimegosztással oldották meg, de fogadtak közösen pásztort is. Később a családi legeltetés inkább csak az igásállatdkra korlátozódott, s ezt a feladatot serdülő vagy legényfiúik látták el. A XIX. század végén már nagyon kevés volt a marhafogat. Ökörfogatot nagyobb gazdák tartották, s emellett teheneik és lovaik is voltak. A családok többsége csak lófogattal rendelkezett. 1897-ben csak 7 kettes ökör és két kettes tehénfogatot tartottak számon, valamint 205 kettes és 12 egyes lófogatot.80 Néhány évvel korábban több lehetett még az ökörfogat. Pl.: 1885-ben 16 esetben 16 ló és 16 marha legeltetéséért szabtak ki a szőlőhegyben büntetést. A lovakat kettesével, a marhákat négyesével vagy kettesével érték tilosban. Ökörfogatot szántófölddel, szőlővel rendelkező lakosok tartottak, négyesfogatot csak jobbmódúak. Tehénfogatot néhány holdas szegényemberek foglalkoztattak, ez a szegénység jele volt. Az 1897. évi szőlőbeli legeltetési kártételekért már jóval kevesebb összeget követeltek, ez a legelőínséggel magyarázható.81 1897Jben a következő volt a község állatál'ománya: marha: 950; ló: 555 db.; sertés: 1775; baromfi: 5899; birka: —. A marhánál feltüntették a fajtajelleget is; 776 magyar, 40 mokány vagy risk a, 122 pirostarka, 5 borzderes, 17 egyéb. Szép fajjellegű paraszti marhaállományról beszélnek a gazdasági írók a XIX. sz. végén.82 A legelők szűke, az istállózás okozta egészségügyi problémák sürgették a magyar marhaállomány kicserélését. 1909 elején, 1910 végén két tenyészbikát vásárolt a község a Magyar Királyi Gazdasági F elügyel őségtől.83 1900-ban még a következő állatcsoportokat hajtották legelőre: 2 tinó, 3 marha, 3 disznó és 2 „lófóka”. Az „ökörfóka” kinnháló volt az év melegebbik felében. A tinókat természetesen ekkor már inkább csak hizlalásra tartották. Az 1920—30 közötti időszakra jóformán teljesen kicserélődött a marhaállomány. A mai öregek vörös-tarka, apró, horvátországi „kis kulik”-at is emlegetnek, egyik-másik gazdának berni fajtája is volt. A középparasztoknak 8—10 marhája állt az istállóban, a néhány holdasok egy párat tartottak egy-egy nevendékkel. Korábban a magyar marhákat a somogyviszlói vásárokon szerezték be. 1920 körül nehezen adták el marháikat, mert erősen kevert volt, s keveset kaptak érte.84 1930 körül jóformán csak borjakat értékesítettek a Szent Pál, nagycsütörtök, Katalin, Ágoston napi vásárokon. A legnagyobb állatvásárok a nagyatádi, mérői, mikei, kadarkúti, nagybajomi voltak. 1930-ban 300 borjút és 100 mustra24
