Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 3. Hegyközségi gazdálkodás, szőlőművelés Csökölyben a XVIII. századtól 1920-ig
tetése), gyümölcsfákért dézsámét, s ugyanígy a szilva és törköly égetéséért is. Az uradalom jófajta őszibarackfák ültetését javasolta és ezt ellenőrizte. A kártételekből kiderül, hogy babot, burgonyát, gabonát is termeltek itt. Még a bortermés aránya érdékes 1835-ből: a kozmái hegyen 513 akó 48 icce vörös bor, 46 akó, 48 icce fehér bort írtak össze.5' A csökölyi hegy könyve (1833-tól) tanúsága szerint itt évente kétszer tartottak hegygyűlést: májusban és szeptemberben. Két évre választották a hegymestert, két esküdtet és hegybírót, a hegypásztorokat egy évre. A hegygyűléseken 1848-ig a veszprémi püspökség képviselője, ezután pedig a nagyatádi járási szolgabíróhivatal képviselője vett részt. A szőlőhegyet körülkerítették, s a hegykapükon58 vagy hágsókon lehetett bejárni. A hegykiapuk között volt magánhasználatú is. A gazdák kötelessége volt a földjüket körülvevő gyepűk gondozása, tiszteletben tartása, el nem szántása, ugyanígy az utak szabadon hagyása, hogy mások is közlekedhessenek, saját földjükre eljussanak. A munkák egyidőben történő kezdése és befejezése a hegyközségi szervezet tagjaira is vonatkozott, különösen szigorúan vették a szüret engedéllyel való kezdését.59 A kártételek jelentős része — kivéve a lopásokat — a szőlőterületek művelésével, s a járulékos részek hasznosításával függött össze. Vagyis miként próbálták szántóföld és legelőterületüket pótolni gyepük, utak elszántásával, tilos legeltetéssel, egymás földjeinek csonkításával. A trágyázást komolyam vették, többször is szó esett hordásáról. Értékét mutatja, hogy nagyobb kártételért pl. 1851-ben két kocsira való trágyát adtak az egyik gazdának. Többször esett szó az új szőlőknek való földek felszántásáról, „beplántálásáról”. A szőlőkben szilva, alma, őszibarack, meggy, cseresznye, diófák voltak a leggyakoribbak. Az 1897-es gyümölcsfa-összeírásban szereplő gyümölcsfák jelentős hányada a két szőlőhegyi részen volt: alma 1656, körte 896, cseresznye 186, meggy 798, őszibarack 890. kajszi 99, szilva 4896, diófa 888, mandula 11, gesztenye 26, eper 1551.60 A tőkék mellé és közé babot, közelébe kukoricát, burgonyát, burgundi répát, hajdinát, rozsot is vetettek. 1902-ben szabályozták, hogy a szélső tőkéktől gabonát és kapás növényeket csak másfél méter távolságra szabad ültetni. Kapások közül csak kukoricát, burgonyát, babot, répát engedték ezután ültetni. Szüret után sertéseket is behajtottak a szőlőhegybe, egyébként inkább csak az igásállatok legeltek benn. Különösen az 1880-as évektől kezdődően váltak egyre gyakoribbá a számos jószággal va’ó kártételek. 1884- ben 9 állattal, 1885-ben 16 esetben 16 személyt 32 állat által okozott kárért bírságoltak. 1891-től csökkent a bírságpénz. 1898-ban kénytelenek voltak újra szabályozni a szőlőbeli legeltetés módját, az éjjeli legeltetést eltiltották, nappali legeltetést csak az állat kipányvázásával vagy őrző személy állandó jelenlétével engedték meg. A hegyközséggel kapcsolatos haszonvételek között utolsóként említendő a vadászat is. Az orvvadászathoz éppúgy értettek csökölyi emberek is, mint az erdővel rendelkező szerencsésebb községek lakói. Hivatalosan nem is esik szó vadászatról 1907-ig, amikor kiadták vadászatra a szőlőhegy területét. A szendi-hegyi szőlőkről ez ideig nem került elő hegykönyv, de van egy-két irat az 1870-es évekből: két pásztorszerződés és egy „ta20
