Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

II. Csököly község gazdálkodása - 2. Szántóföldi termelés

XX. századi adatok arról szólnak, hogy kölest csak az állatoik miatt vetettek. 1720-ban 280 köbölnyi területen vetettek hajdinát, tönlkölyt, zabot, 1728-ban 325 köbölnyit,22 1752-ben külön adták meg a hajdina (190 köböl) és együtt a zab és a tönköly (126) vetésterületét, s ebből kitűnik a hajdina elsődlegessége, mint kásanövényé és takarmánynövényé. Az árpának kevésbé kedvezett a csökölyi határ, mint a zabnak. Ezek emberi táplálkozásra való fordításáról községünkben és környékén nem tudnak, kivéve egy egészen rövid időszakot, a kávédivat elterjedésével, egyes családok pörkölték kávénak addig, amíg üzletiben frank vagy malátakávét nem lehetett kapni. (XX. sz. eleje.)

Ennél fontosabb a kukorica a táplálkozásban. 1715-ben csak 8 kill a vetésterülete, 1725-ben 190, 1728-ban 199, 1752-ben 80 1/2 köböl23, s ezzel szembetűnő a másik legfontosabb kását, de lisztet is szolgáltató növény is. A kukoricának a táplálkozásban mindaddig jelentős helye volt, amíg a burgonya nagy tömegben való termelése meg nem indult (az első világháború utánig). A takarmányozásban a hajdinánál elsődlegesebb volt. A Helytartótanács 1790. évi rendelete alapján készült terményösszeírás alátámasztja fenti állításainkat: tiszta búzából 221 pozsonyi mérő, kétszeresből 23, rozsból: 473, zabból: 60, kukoricából 667, hajdina és hüvelyesékből összesen: 215, kölesből és árpából —. Ebből szembetűnő a rozs, kukorica és hajdina magas aránya. A széna (752 q) és a kukorica nagy mennyisége jelzi, hogy a gazdálkodásiban főleg a szegényes állattenyésztésre fektettek súlyt.2,1

Ezekhez a termelvényekhez a XIX. század első felében a burgonya is csatlakozott. A fentebb idézett termésjegyzék 1790-ben még nem említett a megyében sehol burgonyatermelést. 1803-ban a hencsei jobbágyok a kukorica és hajdina mellett már termelték.25 1809-ben a Széchenyi-ura- dalma'k a mezőgazdasági munkások élelmezése céljából központi utasításra kezdik mindenütt termelni. Fényes Elek 1836-ból közli, hogy: ..Kolompárt az uraságok nagyban ültetnek, a német helységek is nagyon szeretik, sőt már a magyaroknál is meglehetősen elterjedt.”26 A jobbágyok, mint mást is, bizonyára a nyomáskényszeren kívül álló területeken kezdték termelni, mint a kutaskozmai szőlőhegyen (promontoriális szőlő) a kutasi, nagybajom i, kisbajomi illetőségű jobbágyok. Itt 1826-ban néhány jobbágytól elvette szőlőjét az uraság, mert szőlőt nem ültetett, csak gabonával és „ko- lompirral” vetette be földjét. 1833-ból is fizet valaki kártételért, amelyet burgonyája ..kihordásával okozott.27

1839-ből már azt olvassuk, hogy a „sárga és kék kolompár” vetését a legszegényebb zsellér sem mulasztja el.28 A XIX. század közepén már köztudott, hogy Somogyiban a „sárga-vörösös agyagon és a homokon a búza nem jól terem... és bajdin, kukorica, kolompár pótolják a jó tápláló búzakenyeret”.'-1 Csökölyből viszonylag késői adataink vannak. A XIX. század végéig nem sok burgonyát termeltek, mindössze „2—3 kocsira valót”. Vetették szőlőhegyben és szántófcldön is. A szőlőhegyen való termeléséről csak 1902-ből van adatunk legkorábbról, mikor szabályozták a gabona és kapásnövények távolságát a szélső tőkéktől, másfél méter távolságra engedélyezték.-10 A szántóföldeken korábban kukorica után vetették. A dél-somogyi kisebb körzetet (Darány, Szülök, Csokonya, Visonta) kivéve a belső- somogyi burgonyatermelés fellendülése a két világháború közötti időszakit