Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
4. Pályaképvázlat Takáts Gyuláról
4. Pályakép vázlat Takáts Gyuláról A Kaposvárott szerkesztett Pannon Múzsa Könyvtára sorozatban jelent meg Takáts Gyula első verseskönyve, a Kút (1935). A kötet előszavában a szerkesztő fogalmazta meg a sorozat célját: „elősegíteni az oly soká késlekedő sajátosan dunántúli irodalom ügyét, és megteremteni olvasóközönségét.” Bevallottam lokális célzatú sorozat első kötete volt Takáts könyve. Fogadtatása ennek megfelelő. A Nyugatban Radnóti Miklós három motívumot dicsért; a dunántúli irodalmi hagyományok folytatását, a költői nyelvet és a tájszemléletet.1 Forgács Antal pedig az erdélyi Pász- tortűzben írta azt, hogy az induló költő versei letörölhetetlenül viselik a szülőföld jegyeit.2 Az első, kikerülhetetlen jelző, ami Takáts Gyula pályaképének vizsgálatánál előkerül a „dunántúli”, „pannon”, illetve később „somogyi”. E jelzők értemezése a költő indulásától kétféle; volt és van, aki ebből Takáts költői világának behatárolságára, szűk, minden oldalról zárt voltára következetetett3, ugyanakkor, volt és van, aki a takátsi tájhoz kötődésben a lírai realizmus sajátos jegyeit látta, a kozmoszhoz táguló költői világ alapj át/* Az életrajzi tények látszólag az előbb említett álláspont helyességét erősítik, hiszen a költő rövid munkácsi tanárkodásától eltekintve szülő megyéjében, Kaposváron él. Sőt, egy-egy nyilatkozatában vallotta és vállalta a dunántúliságot, a Somogyhoz kötődést. De, mindezzel csak földrajzilag szűkítette önmaga körül a világot. Igaz, hogy Pécs és a Balaton, a Sió és a zalai dombok határolta térről és tájról írt, a szelíd lankák, mandulafák közül nézett körül, ám költészete mégsem vált provinciálissá. Legfőképpen azért, amit egyszer Rónay György írt le róla, hogy Takáts a maga vonta határokon belül, megyényi költői földjét művelve, nem hagyott semmit parlagon.5 A költői világ tájhoz visszanyúló gyökereit megtaláljuk Babits Mihály és Illyés Gyula lírájában is, de csak alkalomszerűen, úgy, hogy alapot teremt másirányú mondanivalóhoz. Babitsnál az intellektualizmust köti a valósághoz. Számára a gyerekkori táj állandó emlékanyag és hangulati forrás a versekhez. Babits tájverseiben képeket tesz egymás mellé. Jól szemléltetik ezt korai köteteink „leírásai”. Horváth János úgy írt erről a korszakról, hogy „véghangulatos állóképeket” fest.6 Az ilyen verseknek rendszerint csak a lezárásában van cselekvés, mozgás. Ezzel szemben — mint ismert — Takáts tájhoz kötődő versei telítve vannak dinamizmussal, hullámzással, szelíd mozgással. Babits elsősorban a dunántúli színek „leírásával” mutatott követendő példát Takátsnak. Más a viszonya Illyés Gyulával. A táj Illyésnél legtöbbször társadalmi mondanivaló alapja, indulópont aktuális problémák megfogalmazásához. Nem a horizont leírása 45
