Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
I. Niklai koszorú. Versek - Melyben ragyogva - Nem volt és élt
Melyben ragyogva Ha jött az esti szél, megállt . . . Ö nem a Pireusz felől. — A berek küldte vad szagát, a békaialú csönd, a végtelen, melyben a Jóni kék tenger is parány és gyöngyözve kezdte fonni homlokán a magány a koszorút, melyben ragyogva a kín gyémántja égett. . . És üstökét mélyen lehajtva, zsuppos házába lépett. 1976 Nem volt és élt Én láttam még malmod helyét fekete égerfák alatt. Még délben is élt a sötét és átszúrta a zöld falat, mely nem is volt, csak egykoron. És álltam a molnár helyén, hol liszt helyett fekete korom szitált a kövek peremén. Benéztél... Át a rácsokon ... A kék és zöld között feszült az idő metszett lapokon és árnyéka melledre dűlt. Nem volt és élt ez a malom. A gáton át még láttalak, bronz törzs a korhadó hídon. Lábánál gyöngyöző patak. 1976 9
