Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
I. Niklai koszorú. Versek - Ott jár közöttük - „Fekete órák”
Ott jár közöttüak Micsoda kert... Zöld hádeszi világ. Árnyékot lélekzik az ág s a lomb sötéten izzó térbe nő. Szőlő-barlangba hull vadon a görbe út, mint Akherón s tükrén és fönt is álló csillagok . .. Ott jár közöttük . . . Mégis idelent. . . Aranyzsinóros idegen a gazda itt e hatvan hold ölén. Mint almadin, olyan sötét a hang, ha visszaszól neki e park. Vén törzsek szobrain, sok odvas száj .. . Itt jár közöttük . .. Mégis odafent... Feketecsizmás idegen sarkantyújától peng az égi táj. 1976 „Fekete órák” (A költő és a sors) Egy hang: — A sorsa ellen senki sem tehet?!... Hiába kéred . .. Sosem engedett. Csak a magáét... S ez lenne dz a rend, amelyik munkál mindenek helyett?! — Egy másik: — Tettél-e, hogy e ház s a vad berek? . .. S szóltál-e néki? . . . Te!. . . Mások helyett? ... Hitted csak, kegyetlen építve tovább magadban Azt, mi nincs is odaát... 1976 10
