Reöthy Ferenc: A Balaton halászóhelyei - Somogyi Almanach 23. (Kaposvár, 1975)
Bevezető
A siófoki területhez tartozó Zamárdi község neveit Pillér Dezső ny. ált. isk. tanárral egyeztettük. Felhasználtam a Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 8. kötetéből (1987) Pillér Dezső: Zamárdi község helynevei c. részét. Fonyódon pedig Molnár Sándor főhalászmester értékes névanyaggal gyarapította gyűjteményemet. Ide már késve érkeztem. Az „akadok” sorrendjére már ő sem emlékezett pontosan. Ennek ellenére mégis sikerült néhány „bocka” helyét tisztázni. A balatonberényi terület legjobb ismerője Darvas Géza. Vele egy Hazafias Népfront megyei gyűlésén találkoztam. Ö adta annak a területnek az anyagát, amelyik a legvitatottabb volt. Három adatszolgáltató háromféleképpen sorolta fel e terület neveit. Néhai Dénes János bácsi volt az utolsó halász, aki még kisszerszám- mal is halászott a Kis-Balatonon. Nélküle üres maradt volna a Kis-Balaton térképének belső része és a Zala folyó halászóhelyei. Nélküle már senki sem tudna válaszolni arra a kérdésre, mi a „Gurguló”, (497.) nem tudná megmagyarázni, hogyan húzták át a Zala-töltésen, a „gurgón” a halászhajókat szerszámostul. Még a Balatontól jelenleg távol lakók is segítettek. A legtöbb segítséget a Balatoni Halászati Vállalat nyugdíjban levő főagronómusától, Mi- sota Józseftől kaptam, aki egy-egy kérdésemre többoldalas levélben is válaszolt. A módszertani útmutatásain kívül az állandó változásokra is felhívta figyelmemet. Az így elkészült dolgozatom 321 nevet tartalmazott, amelyet egy saját magam által készített térképen rögzítettem. Amikor gyűjtőmunkám bemutattam, a bírálók hiányolták a múltat. Többen arra is bíztattak, hogy foglalkozzam Herman Ottó és Jankó János munkáival, és dolgozzam bele az eddigi anyagba a történeti névanyagot is. így történt, hogy a Tihanyi-félsziget és Kenese nevei közé bekerült Herman Ottói által gyűjtött névanyag is, valamint Jankó János dr. egész balatoni anyaga is, több mint ötszáz név. A 30-as években Lukács Károly gyűjtötte össze újra a neveket a „Balaton halásztopográfiája” címmel, mely a Halászat c. folyóirat 1933-as évfolyamában jelent meg. Természetesen mindhárom történeti névanyagban nagyon sok volt a hasonló vagy azonos név. Nem bírálatként, csak tényként szeretném elmondani, hogy Herman Ottó csak a Tihanyi-félsziget és Kenese halászóhely neveit gyűjtötte ösz- sze. A Tihanyi-félsziget 63 neve, melyet Herman Ottó több munkatársával gyűjtött össze, a térképmellékletről könnyen leolvasható (Földrajzi Közlemények, 1892.), Kenese nevei esetében ez nem mondható el. Jankó János dr. munkájának gazdag forrásanyaga a falvak sorrendjében közli a neveket, de magyarázatot nem fűz a nevekhez, a térképmelléklet hiányzik. Ennek ellenére az egyes nevek könnyen localizálhatók. Lukács Károly az egyedüli, aki a nevek mellé rövid magyarázatot fűz. Térképet ő sem mellékel gyűjtőmunkájához. Gyűjtésem történeti névanyaggal való egyeztetéséhez újra felkerestem a még életben levő adatszolgáltatóimat. 4
