Reöthy Ferenc: A Balaton halászóhelyei - Somogyi Almanach 23. (Kaposvár, 1975)
Bevezető
A már meglévő és a Herman, Jankó és Lukács anyag egyeztetéséhez most már nemcsak adatszolgáltatókra, hanem térképanyagra is szükségem volt. A Balatoni Halászati Vállalat központjában, illetve a siófoki halásztelepen kaptam egy 164 részre osztott balatoni térképet. Erre a térképre még nem jegyezték fel a Tihanyi-félsziget neveit. Ezt a térképet 1949-ben kezdte és 1950-ben fejezte be Misota József, a Balatoni Halászati Vállalat akkori főagronómusa. Ez a térkép már a nagyhálós húzóhelyek (tanyák) térképe. Az akkori főagronómus a tihanyi beméréseket még nem végezhette el, mert a tihanyiak akkor még kishálóval halásztak. (Ezt a telepet csak 1953-ban gépesítették és csak akkor tértek át a nagy (ezer méteres) hálók használatára. Ezért hiányoznak erről a térképről a tihanyi halásztelep halászóhelyeinek nevei. Ezt az óriássá duzzadt anyagot és a magam által készített térképet hasonlítottam össze a M. Kir. Áll. Térképező által 1927-ben készült 75 000-es térképével, melyen halászóhelyeket is találtam. Ez a térkép a Balatoniénak és környékének topográfiai térképe alapján készült és annak névanyagát is közli. Ezt az összegyűjtött névanyagot a meglevő térképekkel kellett egyeztetnem. Igaz, hogy a térképeken elenyészően kevés nevet találtam. Csak néhány százalékát annak, ami összegyűlt. Az egyeztetés nem volt egyszerű, mert a múlt században 100 m-es hálóval halásztak, majd később 300 m-essel. A legújabb idők hálója pedig 1000 m-es. Ezért új térképet készítettem, melyre most már 724 név és annak minden változata rákerült. Ennek a térképnek az alapján (1:95 000) készítette el műszaki rajzoló leányom a térképet, e dolgozat mellékletét. A pauszpapíron készült térképet fénymásoltatta, így végleges formában elkészült a Balaton halászóhelyei 1:95 000-es térképe, amelyen most már az általam gyűjtött anyag és az egész történeti névanyag megtalálható. Most a háromszori egyeztetés után sem mondhatom el nyugodt lelkiismerettel, hogy munkám 100 %-os. Herman Ottó, Jankó János és Lukács Károly munkáit tanulmányozva arra jöttem rá, hogy a nevek önmagukban nem adnak választ mindenre. Kerestem, kutattam éppen úgy, mint a földrajzi nevek esetében, mit jelentenek ezek a nevek. Az elnevezések legnagyobb részét az öreg halászok még meg tudták magyarázni. Így kitárult előttem a múlt, a történelem („Törökverő” 165.), („Kőkoporsó” 95.), új értelmet kaptak a szavak. Megelevenedett a tófenék. Elveszettnek hitt növények keltek életre („Lilio- mos” 117.), és az élőlények furcsa viselkedésére kaptam magyarázatot („Melegedő” 339.). Az összegyűjtött neveket rendszerbe foglaltam. A rendszerezést saját elképzelésem szerint végeztem. Eddigi gyűjtőmunkám folyamán nem találtam hasonló rendszert, amiből kiindulhattam volna. Három nagy téma köré csoportosítottam a halászóhely-neveket: 1. a tófenék, 2. a víz, 3. a part. A régi és az új nevek között sok hasonlót találtam. Az eltérések mutatták, hogy az idők folyamán egyes nevek eltűntek, módosultak, megvál5
