Reöthy Ferenc: A Balaton halászóhelyei - Somogyi Almanach 23. (Kaposvár, 1975)

4. Változások a halászóhelyek neveiben - 5. A halászóhelyek tulajdonnevei

háta folytatása, (régi, 50 év előtti kövér kenesei halászgazdánéról 12: 107) Itt volt valamikor Fejér és Veszprém megye határa. (A halászok az akarattyai szilfa (189) és a tihanyi templom közötti képzeletbeli vo­nalat fogadták el régen megyehatárnak.) 187. [Jónáslik 1: 329] Barlanglakás 188. Romlott-part [Romlás 1: 329] A Balaton-part nagy szakadéka „a lősz omlásaitól tönkremenő erdőrész” (1:76), mely a tóra nyílik. 189. Akarattyai-nagy-fa eleje v. Akarattyai-alagút [Nagyfa eleje 12: 107] A népmonda Mátyás királlyal is összefüggésbe hozta. Az öreg szilfa tanúja volt az 1532. jan. 1-ére Kenesére összehívott országgyűlésnek. (Hosszúmező) A nép Rákóczi fájának nevezi, mert szerintük Rákóczi e fához kötötte a lovát. A Rákóczi fával kapcsolatban helytálló, hogy 1707-ben Béri Balogh Adám Kenese határában, a Hosszúmező néven ismert téren jelentős csatát nyert Rabutin császári tábornok felett. Az öreg szilfa korhadó részét 1870-ben a Történeti Társulat intézke­désére bádoglemezzel fedték be, 1875-ben emléktáblával látták el. (22 m magas és 742 cm kerületű) 4: 48—49. 1970-ben pusztult el. 190. Fehér-part [ool: 329: oo; 1927] A Mezőföld talaját építő agyag és fa­kósárga löszrétegek messziről fehér színt mutatnak. Ezek a falak 50 km-ről is jól láthatók. 191. [Nagylik 1: 329] 192. [Akarattyai itató 1: 329; Akarattyai csapás 12: 107] 193. [Kajári kis itató 1: 329] 194. [Kajár likja 1: 329] 195. [Csúcspart eleje 1: 329] 196. Aluttejes [~12: 107] A függőleges partfal sárga lösztalaja megsza­kad. Itt van most az akarattyai strand lejárata. A talaj agyagos, szür­ke színű. Ha a hullámzó víz felkavarja, a víz is ilyen lesz. 197. [Két nádköze 1: 329; 12: 107] 198. Kenyő-fődes [c*>l: 329; Kenyöfődes 12: 107] Az agyagot régen a föl­des szobák és padlások tapasztására használták (agyagsár, sikálóföd) 199. Bokri [csH: 329; cv>: 1927] Részben telepített, részben vadon nőtt fás, bokros terület völgyszerű bevágásban. Akadó. 200. [Simonlakás eleje 1: 329; Aligai csapás, Simon-lakás 12: 107] A Si- mon-család barlanglakása volt a múlt század második felében (1: 169—170) az aligai magaspartba vájt lyukban lakott az öreg Simon, eresztős halász, akit még ma is emlegetnek Siófokon [12: 107] 201. Aligai-lejáró [Magas őrház eleje 12: 107] A függőleges parti rész meg­szakad. A fenék megváltozik. A vasútállomáshoz szűk völgy vezet. 202. Nád eleje [~12: 107] A nád elejének keleti oldalánál a tófenéken mélyedések vannak. A nádas kb. 4—500 m hosszú, 50—60 m széles és elég ritka. (Igen goromba akadó, nagyon tépi a hálót. 12: 107) 203. [Gunyhó eleje 1: 329] 204. [Nagy Bokros 1: 329; Nagybokri v. Gyópös eleje 12: 106] (régen vad­rózsabokrok tömegesen a réten és a part alján) 12: 106. Akadó. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom