T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
Az úrbéri periratokból értesülünk arról is, hogy a Hunyady-urada- lom ügyvédje az úriszéken általában mindig nagyobb legelő területet ajánlott holdanként, mint amennyit báró Sina ügyvédei ajánlottak. — A Hunyady-uradalom által ajánlott 16 hold helyett telkenként 12—14 hold volt általában az ítélet, amint ezt az V. táblázatból láthatjuk. A periratokban feltüntetett eredmények már az új tulajdonos idején elkövetett visszaélésekre vetnek fényt, és csak ritkán találunk utalást e perek folyamán a múltra. Ezek a visszaemlékezések azonban arra mutatnak, hogy a Hunyady-uradalom allodizációs törekvései itt is igen erősen és negatív irányban hatottak a jobágyok életére. Példaként megemlítjük Rinyaszent- király esetét, ahol 1828-ban azt panaszolták a jobbágyok, hogy a földesúr az úrbéri reguláció alkalmával 13 telek helyett 19 telket létesített ugyan az irtásföldek felhasználásával, mindazonáltal alig növelte a jobbágyok kezén levő földmennyiséget. Az »atyáskodó kegyességből« bérbeadott telkenkénti 1 hold kenderföld után pedig nem átallott évi 4 váltóforint 30 krajcár bért követelni, amit az úriszék alkalmával maga az »assistens fiscus« is igen magasnak tartott. Az uradalom akkor azzal hárította el ezt az észrevételt, hogy a béröszeget alku után határozták meg.131 — Valószínűleg ezek a »jótéteményként« igen magas összegekért bérbe adott földek képezték annak az 55 hold maradványföldnek egy részét is, amelyet 1848 után súlyos pénzösszeg lefizetésével kellett a jobbágyoknak megváltaniuk. Ugyancsak ebbe az uradalomba tartozott ekkor már Bukogát, amelyet Libickozma néven rendeztek, s amelynek lakói 1849. májusában Noszlopy Gáspárhoz, Somogy megye Kossuth Lajos által küldött kormánybiztosához folyamodtak súlyos panaszaikkal.132 Előadták, hogy helységüket már 1817-ben reguláztatta a földesúr, a vármegye felmérette földjeiket és így úrbéri telkeik és legelőjük is már el volt különítve a földesúrétól. Az elkülönítésnek már 37 esztendeje, s ennek ellenére 1840-től a földesúr újból áthajtatta birkafalkáit a jobbágyok legelőire. 1846—47- ben a »csorda marháknak« fenntartott legelőből egy részt elkülönítettek a jobbágyok és azon csak ökröket legeltettek, hogy ezzel igásaiknak megfelelő és elegendő legelőt tudjanak biztosítani. A földesúr birkái azonban erre a területre is átjártak és ezzel igen súlyosan megkárosították a jobbágyokat. Elpanaszolták azt is, hogy az erdei legelőkből az uradalom kiirtatta a fákat és rétnek használták fel azokat. 1844-től kezdve pedig a közös legelők egy részét elvette tőlük. A jobbágyok panaszai alapvetően báró Sina gazdálkodásával voltak kapcsolatosak, de vádolták a Hunyady-uradalmat is, mert a legelő elkülönítéséről nem tudósította az új földesurat, sőt a birka-falkának a jobbágy legelőkre történő, eleinte csak esetenkénti, majd egyre gyakoribb áthajtásával lehetőséget teremtettek a földesúrnak arra, hogy ezt a kialakított uzust, gyakorlatot továbbra is folytassa. A szili uradalomban az allodiális és a jobbágybirtokok kb. egyenlő arányban oszlottak meg. Szil mezőváros, Csorna, Bonnya és Döröcske falvak mellett az uradalomnak 4 pusztája volt (Szanáts, Kis- és öreg Ga- dács, továbbá Marosd puszta). Az úrbéri birtokrendezés eredményeit itt is az V. táblázatban foglaltuk össze. 63
