T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)

Forradalom előtt

Dézsma alá tartozó jobbágyhely Helység neve 1812-ben 1829-ben

Henész

13

14 4/8

Hosszúfalu

12 2/8

12 2/8

Nagykorpád

40 2/8

43 4/8

Rinyaszentkirály

15 4/8

18 6/8

Libickozma

6 2/8

7

Zádor

31 2/8

32

118 4/8

128

A telekszám növekedést konkréten csupán a hosszúfalui kerületben volt alkalmunk megvizsgálni. Adataink azonban megmutatják', hogy a XVIII. században a telkekhez tartozó szántó és rét mennyisége mennyire eltér az urbáriumban meghatározott területtől, hiszen alapjában véve a jobbágyok úrbéres birtoka több volt akkor még, mint amennyi hivatalosan járt volna nekik. A regulációk ezektől a többletektől fosztották meg őket, s noha a telekszám nőtt, a mögötte lévő szántó- és rétföld csökkent.

S ebből az következik, hogy a jobbágyok panaszai — még ha konkrét számadatokkal nem is tudták alátámasztani sérelmeiket —, igen megalapozottak voltak. Azt az ellentétet, amely ekkor már egyre élesebbé válik a jobbágyság és a földesúr között, valóságos sérelmek táplálták. Az árutermelésre áttért uradalom egyre több földet és egyre több legelőt kívánt magának. Ez az oka és magyarázata annak, hogy az erdei törvényeket egyszerre igen szigorúan betartják és betartatják, s ez az oka annak, hogy hivatalos regulációkat kérelmeztek és amellett az uradalmon belül házi rendezés formájában megnyirbálják a közös legelőket. Ez az időszak a hivatalos regulatiok nyitánya volt, amely megszabta a következő nemzedék sorsát és küzdelmeit. . .

FORRADALOM ELŐTT . . .

Az 1830-as években már előre vetette árnyékát az elkövetkező forradalom. Azok a földesurak, akik korszerűen gazdálkodtak, igyekeztek gazdaságukat a lehetőség szerint függetleníteni a jobbágygazdaságoktól.

Ez a függetlenítés elsősorban az uradalom területének növelésében, illetve a földterület jobban kezelt jobbágyi földekkel történő kicserélésében konkretizálódott. Ennek eszköze volt az úrbéri reguláció, melynek során igen gyakran legelő és erdő elkülönítésre is történt kísérlet.

Az uradalmak, vezetőségének azonban arról is gondoskodniuk kellett, hogy minél több munkaerő álljon rendelkezésére, ha a jobbágyság, mint osztály munkaereje felett már többé nem fog rendelkezni. Ezt a célt részint munkaeszközök beszerzésével, részint a gazdasági cselédség számának növelésével kívánták elérni.

1836-ból maradt ránk egy gazdasági eszköz-leltár, amely az egész uradalomban található munkaeszközökről tartalmaz kimutatást, feltüntetve azok pontos értékét is. Feltűnő, hogy milyen jól felszerelt volt ez az

41