T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
uradalom az 1830-as években. Rétgyaluk, exstirpátorok, kultivátorok, line- átorok, különböző ekék, többek között pl. burgonyakiemelő eke, boronák, sőt egy gipszvetőgép is használatban volt.72 Gazdasági szakemberek is megcsodálták a Hunyady uradalom felszereltségét, így pl. ritkaságként emlegették 1844-ben azt a belgiumi ekét, amelyet a Hunyady uradalom Sári pusztáján használtak, és amely a barázdákból felhasított földet nem egymás hátához támogatta, hanem egészen felforgatta és jobban megtörte.73 Az eszközleltárban szereplő munkaeszközök értékét a négy gazdaságban 64.181 forintra becsülték. Meg kell jegyeznünk, hogy a feljegyzésben szerepel egy pálinkakiégető felszerelés is, mely egymagában 10.000 forinton felüli értéket képviselt. A munkaeszközök gyarapítása mellett az uradalom a munkaerőt is növelni törekedett. 1829-ből maradt ránk egy conventionalis tabella, amely az uradalmi alkalmazottakat bérezésükkel együtt tünteti fel. E táblázat összehasonlítása az 1812 és 1814 évi hasonló jellegű táblázatok adataival arra mutat, hogy a gazdasági cselédség, és ezen belül elsősorban a béresek száma nagyon megnőtt. 1812-ben mindössze 22 gyalogbéres dolgozott az uradalomban, 1829-ben számuk 101-re nőtt. A szekeres béresek száma 6l-ről 87-re növekedett.74 Somogy megyében ez a jelenség egyáltalában nem egyedülálló. A piarista kusztodiátus területén 1841-ben 100-zal volt több a gazdasági cseléd, mint tíz évvel azelőtt, mert az uradalom az úrbériség eltörlésétől félve így akarta munkaerőszükségletét biztosítani.75 De ugyanez figyelhető meg a Festetics uradalomban éppenúgy, mint a Kacskovics, Somssich, gróf Széchenyi és gróf Schmidegg uradalmaiban.70 A munkaerőszerzésnek ez a módja azonban rendkívül költséges volt, beruházást kívánt, hiszen a cselédség elhelyezéséről is gondoskodni kellett. Tőkében pedig mindig hiány volt Magyarországon különösen a földbirtokosok körében, akiknek kölcsönügyleteit az ősiség és egyéb feudális kötöttségek jóformán teljesen megbénították. A Hunyadi uradalom még kevés befektetésével is annyira eladósodott, hogy 1835-ben áruba bocsátotta a szili és simongáti uradalmat, és az utóbbit el is adta. A Hunyady uradalom vezetői korán felismerték, hogy számukra legkedvezőbb munkaerőforrás a telepítés. Az 1820-as évektől olyan munkásokat igyekeztek birtokaikra toborozni, akik már nem mint úrbéresek, hanem mint curiális zsellérek dolgoztak, vagyis mentesek voltak a megyei és az országos adófizetés alól és csupán a földesúrnak adóztak, tőle függőitek. Az 1828. évi országos összeírás Gadács pusztán már feltüntetett 30 házas zsellért, akik a megyei összeírásban — mely az úrbéres népességet tüntette fel — nem szerepeltek. Ezekkel a zsellérekkel 1831- ben kötött az uradalom megtelepítési szerződést, amikoris az addigi puszta faluvá alkuit. Gróf Hunyady Ferenc minden zsellértelkes gazdának négy hold szántóföldet biztosított ebben a szerződésben, továbbá engedélyezte két szarvasmarha és hat sertés félévi legeltetését az uradalom legelőjén. Ennek ellenértékeként a zsellérek mindegyike évi 54 gyalognapszámot szolgált és 300 mérő gabona kicsépelésére kötelezte magát »a szokott részért«.77 Ezzel sikerült a legnehezebb mezőgazdasági munkára munkaerőt biztosítani. 42
