T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A Hunyady uradalom kialakulása és a jobbágyság
Mindezekből kitetszik, hogy a XVIII. század második felében a birtok bérbevétele, a bérleti idő alatt a nagyobb haszon elérésére törekvés a jobbágyok életét jelentősen megnehezítette anélkül, hogy a birtok értékén emelt volna. A bérlő a munkaerő, illetve a jobbágyság kiszákmá- nyolásának fokozásával kívánta a nagyobb jövedelmet elérni. A jobbágyok óntevékenysége és munkája többet lendített a gazdaságon, mint a bérlő. Mekkora volt azonban az a jobbágy és zsellér réteg, amelyre a földesúr, illetve a bérlő támaszkodhatott? Erre a kérdésre pontos választ adhatunk, mert éppen a Szily-féle bérleti időszakra esett az úrbéri telkek és az úrbéres népesség első országos összeírása. A statikus képalkotás helyett megkíséreljük kérdésünket a fejlődés vonalát tekintve megválaszolni. Rendelkezésünkre áll t. i. a Hu- nyady kézen lévő települések megyei célra történt adózó összeírása 1751 és 1752-ből. Ezeknek az adatoknak az 1767 évivel történő egybevetése igen tanulságos lehet számunkra. A megyei összeírásban Balatonberény, Balatonújlak, Henész, Hosz- szúfalu, Bonnya, Csorna, Libickozma, Mesztegnyő, Nagykorpád, Szárszó, Szemes, Szentkirály, Szólád, Zádor és Varjaskér helységek szerepelnek, összesen 143 jobbágygazdával és 170 adózó házas zsellérrel.12 Ugyanezekben a községekben 1767-ben 504 jobbágygazda, 92 házas és 33 házatlan zsellér, tehát összesen 632 adózó élt, vagyis az adózó népesség száma az eltelt 16 esztendő alatt megkétszereződött.1'* Figyelemreméltó, hogy elsősorban a földdel rendelkező jobbágygazdák száma nőtt meg, ami arra mutat, hogy a földesúr, illetve a bérlő még elsősorban terményjáradékot kívánt, illetve minél több földet akart használhatóvá, termővé tétetni. Ez a nagy népességszám növekedés csakis úgy képzelhető el, hogy a betelepítések üteme megnőtt. A Hunyadyak nagy előszeretettel telepítettek be németeket is birtokaikra, amellett — mint láttuk — a jobbágyok terheik könnyítésére maguk is hívtak telepeseket. Ez az időszak a népességbetelepítés és település jegyében telt el. A felsorolt településeken kívül Hunyady birtok volt ekkor Döröcs- be és Sári, amely utóbbi ekkor még faluként szerepelt, továbbá Kéthely és Szil mezőváros. 1767-ben a megyében a Hunyady birtokban lévő települések összes száma 19, melyek közül mindössze Szil mezővárosban volt a Hunyady családon kívül idegen nemesi tulajdonos is, akiknek azonban csak zsellértelkei voltak ott. A Hunyady kézben lévő úrbéri telkek száma 344 4/8, amelyeken 707 jobbágygazda, 143 házas és 47 házatlan zsellér dolgozott. Az adózó jobbágyi népesség száma tehát 897. A Hunyadyak kezén volt ekkor Somogy megye úrbéri telkeinek (5 520 1 2) 6%-a; itt élt a megye jobbágygazdáinak (10 501) ugyancsak 6%-a és a zselléreknek (3 174) szintén 6%-a. A megoszlás tehát teljesen arányos.l'1 Az úrbéri táblázatokból kiolvasható másik nagy adatcsoport alapján azt is megállapíthatjuk, miként tagozódott 1767-ben a Hunyady birtokok 19 településében az úrbéri népesség. E szerint egy teleknél nagyobb volt 3 gazda birtokában, egész telkes gazda volt 107; 3/4 telkes 1, 1/2 telkes 359, 1/4 telkes 183 és 1 8 telkes 54 élt ezeken a birtokokon. A községekben a telki átlag 0,48, ami megfelel a megyei telki átlagnak 0,52. Ha azonban a telki hányadok százalékos megoszlását nézzük, meg kell állapíJ 2
