T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
ga után fizettek a bérlők összesen 1291 conv. forintot és 313 pm terményt, 400 napszámot. 1811-ben 2 mészárszék, pálinkaégetés, üzletek és hamuzsír égetés után 2252 váltóforint, vagyis az előbbi összegnek mintegy 2/3-a jött be bérleti összegként. A regálék bérösszegében visszatükröződik az is, hogy 1811-ben az árendátor még rendszerint saját malmában lakott és a földesúrnak csupán a malomért fizetett. 1835-ben azonban már nemcsak évente kötött szerződés alapján adózott a molnár, hanem a malom teljesítménye arányában kellett terménnyel és napszámmal is adóznia. A bérösszeg olykor igen magas volt. Pl. Bonnyán 180 conv. forint árendát fizettek a malom után ugyanakkor, amikor pl. a pálinkaégetés joga csupán 60 conv. forintba került évente. Az ingatlanok jövedelmének kimutatása elvész a számok tengerében, s ezért válik értékessé az az akta, amely részletesen közli a szili uradalom ingatlanaiból származó bevételeket.97 Ezeknek az adatoknak elemzése nyújt alkalmat nekünk arra, hogy az uradalmi gazdálkodásban a jobbágyság szerepét lemérhessük. A szili uradalom területe ekkor 15 067 hold volt, amelyből 4598 hold a jobbágyság úrbéri birtoka és további 1506 hold jobbágyi bérlet, cenzus föld. A területnek tehát 40%-a a jobbágyok használatában volt, mégpedig 30%-a úrbéri területként, a 10%-a jobbágyi bérletként. Az erdők nagy részét az uradalom ugyancsak legelőként hasznosította s ezek az összes területnek 26%-át alkották. Az uradalom területének mintegy 7%-a nem jövedelmezett, mert vagy közterület volt, vagy hasznavehetetlen, s így a földesúr saját használatában levő allodium a földbirtoknak mindössze 27%-a volt. Az egész uradalom tőkeértékének felbecsülése alkalmával az épületeket 63 958 forint értékűnek jelentették ki, ami az ingatlanok egész értékének (479 192 Ft) mindössze 13%-a volt. Az allodiális javak felmérésénél a szántóföldeket és réteket osztályokba sorolták, s szántó holdankénti értékét 50—30 forintra, a rétek becsértékét 70—50 forintra tették. Az erdők értéke, ha legelőnként is hasznosították azokat, holdanként 16 forint volt, ha csupán a földesúr magánhasználatában állottak, akkor holdanként 20 forintra értékelték őket. A regálék és jobbágyszolgáltatások, továbbá a cenzus földekkel kapcsolatban általában a fizetett összeg vagy a szolgáltatott termény, illetve munka értékének 20-szorosát tekintették a tőke összegének. E számítások alapján az ingatlanok egész tőkeértékének 24%-át alkották az úrbéri javak, 13%-át az erdei jövedelem, 9%-át a regáliákból befolyó összegek után számított tőkeérték, 15%-át pedig a jobbágyok által cenzusban bírt káposzta, szőlő, szőlőalji, stb. területek és mindössze 39% volt az allodium ingatlanának tőkeértéke.98 A szili gazdaságban tehát az ingatlanok tőkeértékének nagyobb része is feudális jellegű volt. Amellett fel kell figyelnünk arra is, hogy a szőlőterület itt jóformán teljesen a jobbágyoknak volt bérbeadva, akik 920 hold szőlőt és 212 hold szőlőalji területet béreltek, ez után adtak be bort és teljesítettek egyéb kötelezettségeket. Ugyancsak ezekből az adatokból 51
