T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
derül ki az is, hogy a jobbágyokkal közös és elkülönített legelőterület mellett az uradalomnak magánlegelője is volt. Ha tehát előbbi, szórt adatainkból következtetni akarunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a Hunyadyak somogyi uradalmában a jövedelem jelentős része még a jobbágyoktól eredt, noha az allodiális gazdálkodás már nemcsak az állattenyésztés, hanem a földművelés területén is erősen kiépült. A szőlő látszik az egyetlen termelési ágnak, amelyet az uradalom nagyrészt még jobbágyi bérletben hagyott, de mindenkor hangsúlyozta azok bérleti jellegét. Volt azonban saját kezelésben lévő szőlőterület is, bár lényegesen kevesebb, mint amennyit a jobbágyok béreltek.”9 Azt pedig, hogy a jobbágyok jól gazdálkodtak a szőlőben, misem mutatja jobban, mint az, hogy mind a négy gazdság területén igen jó az uradalom pincészete, vörös és fehér borát minden leírás kiemelten dicséri.1™ A robotmunkát változatlanul megkívánták, sőt a supererogatiora, a kötelező úrbéri napszámszolgáltatáson felüli munkára is évente beütemezték a megfelelő summát. Az az összeg, amelyet 1832-ben a kidások közt feltüntettek, 2110 forint, ha 20 dénárjával számítjuk a napszámot, 10 550 napszámot jelent, ami rendkívül jelentős, hiszen úrbéri napszámkötelezettségen felüli teljesítményről van szó. Csupán a telkes jobbágyok napszámkötelezettsége a szemesi uradalom három községében évente 9152 gyalognapszám volt. Tehát ez a supererogoratio felülmúlta az egyik gazdaság igen tetemes egész évi jobbágymunka tartozását is. A jobbágyok gazdálkodásába sajnos, forrásaink nem nyújtanak betekintést. Csak következtetni tudunk arra, hogy termelésük nem maradt el az uradalomé mögött. Ezt onnan tudjuk, mert forrásaink arról szólnak, hogy a kéthelyi uradalomban a dézsma-gabona keresztenkénti csép- lési eredménye általában nem sokkal maradt a majorsági gabona cséplési eredménye mögött, sőt néha felül is múlta azt.101 1835—38-ban pl. az allodiális gabonatermésben a búza keresztenként 58/72 pm-őt, a jobbágyok búzája pedig keresztenként 51 72 pm-őt adott, rozsból pedig az uradalmi földön termett 62 72 pm-őt, jobbágyok rozsának keresztje pedig 1 pm magot adott. — Ezekből az adatokból még sem merünk mélyreható következtetéseket levonni, mert nem tudjuk, hogy az uradalomban összerakott keresztekbe ugyanannyi kévét kötöttek-e, mint a jobbágyok földjein termett keresztekbe. Nem valószínű azonban, hogy egy uradalmon belül más lett volna a szokás a jobbágyi gazdaságokban, mint a majorságokban, hiszen az utóbbi területben is zömmel ugyancsak jobbágyok dolgoztak. A jobbágyság jó gazdálkodásának azonban más oldalról is írásbeli nyoma van. A simongáti uradalomból 1832 júliusi kelettel maradt ránk egy »kolompár« kimutatás,102 amely szerint ennek az uradalomnak földjén 6520 mérő, a jobbágyoknak felesbe kiadott földeken pedig 22 612 mérő burgonya termett. Az uradalom 94 holdat vettetett el burgonyával és műveltetett meg »uraság erejével«, és 160 holdat adott ki jobbágyoknak felesbe. Számításaink szerint a majorsági föld 1 holdjára 73,5 mérő burgonyatermés esett, míg a feles földön holdanként 100 mérő burgonya termett. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy az uradalom 52
