T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A Hunyady uradalom kialakulása és a jobbágyság
A településeken belül lezajlott uradalmi változásokat csupán ilyen esetleges forráscsoportok elemzésével van módunk követni. Az első nagyobb és pontosabb adatcsoportot az 1784—85 évi magyar népszámlálás adja kezünkbe. Ebből alkothatunk némi képet a Hunyady tulajdonban lévő községek megváltozott helyzetéről. Először azt a 15 községet vizsgáljuk meg, amelyet az 1751. és 1767. évi népesség összeírásában is megfigyelhetünk. Meg kell állapítanunk, hogy ezekben 1784-ben 713 családfő és 534 zsellér családfőt írtak össze. A jobbágygazdák száma tehát 13 esztendő alatt 209-el, a zselléreké pedig 409-el növekedett. A nagy eltérést feltehetően az összeírások különböző szempontjai is okozták, de még ha ezt is számításba vesszük, akkor is jelentős — a természetes szaporodással magyarázható — népességszám növekedéssel kell számolnunk. 1784-ben tehát már elsősorban a zsellérek számának növekedését figyelhetjük meg. Minthogy az úrbéri összeírásokban ezt nem tudtuk nyomon követni, igen valószínű, hogy itt már szerződéses zsellérekről is szó van, vagyis az uradalom — országos és megyei adó alól mentes — munkaerőről gondoskodott a maga számára. Ha az 1784. évi népszámlálás Hunyady kezén lévő összes pusztáinak és községeinek népességszámát vizsgáljuk meg, az adatokból kibontakozó kép némiképp módosul. A már többszörösen említett 19 település közül nem vettük figyelembe Szil mezővárost, mert a népszámlás nem részletezte külön a Hunyady kézen lévő birtokhoz tartozó népesség számát és foglalkozási megoszlását, hiszen itt más közbirtokosoknak is volt birtoka. Felvettük viszont az összesítésünkbe Marót és Agáros pusztát, mely előbbi Kéthelyhez, utóbbi pedig Mesztegnyőhöz tartozott. Összesítésünk szerint 1236 házban élt ezekben a községekben 7999 ember. Ez azt jelenti, hogy a Hunyady birtokon a megye házainak 5%-ában a népességnek 5,9%-a élt. (Meg kell jegyeznünk, hogy 3903 nőt írtak össze, akik nem vettek részt a közvetlen termelő munkában.) Érdemes megvizsgálnunk a települések társadalmi struktúráját is. A férfiak közül 8 papot, 69 nemest, 41 polgárt, 873 parasztot és 712 zsellért jegyeztek fel. Polgárok és parasztok örököseként (nyilván az úrbéri telken élő családtagokról volt szó!) 787 személyt tartottak nyilván. Az egyéb kategóriában 223 fő szerepel, és 6 szabadságolt katonát írtak össze. Külön jegyezték fel az 1—12 éves korig a fiúgyerekeket, ezek száma 1036, míg a 13—17 éves korig 272 fiút tartottak számon. A legnagyob népréteg tehát kétségkívül a parasztság, a jobbágygazdák kategóriája, amely az összes dolgozó férfiak 21,6 %-át teszi, amelyhez még a parasztok és polgárok örököseként összeírt 19,5% is já- járult. Zsellérek 17,7%-ban szerepelnek, polgár mindössze 1,01% van. E kategóriában csupán Bonnyán, Csornában, Hsnészen, Kéthelyen, Mesz- tegnyőn, Szárszón, Szemesen és Szóládon jegyeztek fel 1—13 személyt. Nemesként írták össze a lakosság 1,7%-át, pap 0,44% (számukat a mesz- tegnyői kolostor ferencesei emelik) és az egyéb kategória 5,5%-kal szerepelt. Ez utóbbiakhoz valószínűleg a gazdaságokban alkalmazottakat sorolták. Ezt valószínűsíti, hogy legnagyobb számban az egyes uradalmi központokban írták össze őket. (Kéthelyen 31, Mesztegnyőn 27 főt.) 18
