T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A Hunyady uradalom kialakulása és a jobbágyság
szolgálnia, viszont használhatták az erdőt, irthattak belőle, szőlőheggyé és dohányfölddé alakíthatták át. A kocsmát ugyancsak a község használta. Évente a Dunához kellett »hosszú utat« tenniük és ezenkívül fizették a szokásos terménykilencedet. A harmadik községben, Csornában, az eredetileg 1720-ban kapott szerződést a Hunyady család 1749-ben megújította. Ennek szövege ránkmaradt. Tartalma szerint a csornaiak cenzus és füstpénzváltság, továbbá sertésmakkolás fejében évente 60 forintot készpénzzel tartoztak, és elvállalták a gadácsi urasági rét teljes évi megmunkálását (kaszálást, gyűjtést és betakarítást). Robotterhük gazdánként évi 12 napi igás és 12 napi gyalogmunkára korlátozódott, de terménykilenced és tized beadási kötelezettségük továbbra is megmaradt. A szerződést Jeszenszky, a fiatalkorú Hunyady gyámja írta alá. Egészen különleges helyzetet foglalt el a Hunyady települések között Szil mezőváros. Itt nem csupán a Hunyadyaknak volt birtoka, hanem néhány közbirtokosnak is volt ott zsellértelke. E mezőváros lakói külön előjogokkal rendelkeztek, amelyek a török uralom alóli felszabadulás időszakában keletkeztek. 1714-ben Szil akkori tulajdonosa, Sankó Miklós kiváltságlevelet adott a szilieknek, amelyben azoknak több kérelmét teljesítette. Beleegyezett pl. abba, hogy egész éven át árendálják a kocsmát és a mészárszéket, továbbá a két malmot, évi bért fizetvén érte. Engedélyezte a mezőváros lakóinak a szabad költözködést azzal a feltétellel, hogy előbb a földesúr tisztjével számot vetnek és az elhagyandó házban marad ember. Sankó e kiváltságlevelében utalt arra, hogy a terménykilenceddel kapcsolatban már intézkedett és ismételten kijelenti, hogy az új telepeseknek három évi adómentességet ad, míg a többiek adója: hatökrös gazdáé évente 4, négyökrösé 2, kétökrösé pedig 1 tallér. A sziliek azt is kérelmezték, hogy a porció fizetése alól két évi mentességet kapjanak, amit a földesúr ebben a levélben meg is ígért. (Itt kell megjegyeznünk azt, hogy Sankó Miklós kuruc-érzelmű alispán volt 1708- tól és csak 1715-ben váltotta őt fel az alispáni tisztségben Madarász László.) — A szili jobbágyok kérelmezték, hogy kiváltságlevelüket a megyén is hírdettesse ki a földesúr, amibe az beleegyezett, csupán a szigetvári közmunka alóli felmentésüket nem tudta megígérni, minthogy ez az országgyűlésre tartozott.8 A szilieknek tehát a megyében kihirdetett és igen jelentékeny szabadságot biztosító levelük volt. Ez a mezőváros egy ideig meg tudta tartani a török uralom idején szerzett szabadabb adózást és életet. Biztosítani tudta polgárai szabad költözködését, az úri regálék bérletét és a megyei adók alóli részleges és időleges mentességét. 1766-ban a sziliek egy, 1749-ben kelt újabb szerződésről tettek említést, amelyet ugyancsak Jeszenszky István írt alá, és amely szerint a földesúr felmentette őket a Sankó uraság idején kötelező katonáskodás terhe alól, engedélyezte továbbá házuk, szőlőjük, rétjük és irtásföldjük eladását, ha azt a földesúrtól kérelmezték. A mészárszék és a kocsma használatát azonban fél évre korlátozta ez a szerződés. A jobbágyok állatainak legeltetését, illetve sertéseik makkoltatását mind a három pusztán engedélyezték, de az utób9
