Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

22 »Mar Pozsik néni is meghalt...« olvasom Zemniczky Jánosné, dátum nélküli leveléből, Bükkszékről, miután előzőleg így ír 1970. II. 4én : »... egypársort közlök magával egyszomorú hírt meghalt Pozsik Pistabácsi Ill.dikán regei öt órakor . . .« ». .. az a baj, hogy mikor valaki meghal, akkor ezeket a régiségeket, könyveket stb., elégették... felégették, nem maradt firú fira.* ... »Az én nagynéném is ilyen, hogy ejtsem ki, nem vallásos vót, hanem szencségtag, ilyen elnöknéja vót olyan olvasó vezető vót.. a x'égi könyveket e'tüntették, kit belettek, kit elégettek ...« (Tokaj, Zemplén m. D. A.-né, 1899.) »... szerettem énekölnyi nagyon . .. csak hát má azóta, mióta a Szent vagy Uram könyv begyütt, jaj, de nagy betegsígem vót, mer ugye ezek má mind fordítva vótak ezek az énekek... hogy minő kínom vót nekem, hogy nem mondhattam ...« (Nógrádmegyer, T. G.-né, 1884.) ».. . annyi mindenen ment keresztül és el van gazosodva a feje* (felejt). (Bucsuszentlászló, P. J.né, 1899.) 23 Juhász Ferenc: Imák, apokrif mámorok. Űj írás 1970/9: 73—74. o. Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépek... uo. 75—100. o. 24 »Ügy értelmeztem közüggyé akarják tenni ennek a történeti hagyománynak széleskörű gyűjtését ... a magam részéről lehetőségem szerint én is segítségükre lennék, mert vidékünkön sok az öreg és a hagyomány is él még* írja Tordai Fülöp Istvánné, soproni nyugdíjas 1970. XI. 23-án. 25 Török Erzsi Kossuth-díjas énekművész szavait idézem itt csak, ki az imákat »... talán sámáni pogány szertartásokból megmaradt és a keresztény misztikával átszőtt remekművek*-nek tartja és hozzáteszi: »... vajha lenne valaha bátorságom és tehetségem továbbadni a pódiumról a nagyközönségnek ősi kultúránk e bizonyságait.* — Amint tudjuk, volt bátorsága! Lásd: 37. jegyzet. (1970. IX. 30.-Í levél.) 20 »Nagy kár volna, ha papok és értő keresztény világiak a teológiai és liturgikus abszurditások miatt mennének el értetlenül e szellemi kincsek mellett, vagy — ami még rosszabb — egyenesen elítélnék azokat* — írja Rosdy Pál »Amíg el nem lobban* című cikkében (Üj Ember, 1970. okt. 4. 3. o.) 27 »... Ezen csodálatosan szép s imádságnak is jellemző darabok formájukban a legősibb emlékeink közé tartoznak Jartalmukban a magyar kereszténység első századainak világát, szellemiségét idézik .. .* értékeli Sinkó Ferenc »Magyarok imádsága* című vezércikkében. (Üj Ember, 1970. nov. 29.) *

8 Főpásztori/egyházmegyei körlevelek: Szombathelyi egyházmegye: 1970. dec. 1623/1970. sz. Kalocsai főegyházmegye: 1972. március 3371/1972. sz. Győri egyházmegye: 1972. május. 1683.1972. sz. Váci egyházmegye: 1972. július. 2677/1972. sz. Szombathelyi egyházmegye: 1972. július. 1213/1972. sz. Veszprémi egyházmegye: 1972. november. 2000—107/1972. sz. Az utóbbiból dr. Lékai László püspök soraiból idézzük: ». . . munkájában rászorul a lelkészkedő papság segítségére is, mert ezeknek az archaikus népi imáknak, énekeknek a szövegei s dallamai öreg híveinknek emlékezetében élnek még ... Mit tehetünk az utolsó órában e felbecsülhetetlen értékek megmentésére? Hirdessük ki a templomban, elsősorban az öregekhez szólva; akik olyan imát tudnak, amelyet nem hittanórákon, vagy imakönyvből tanultak, hanem elsősorban iskoláskoruk előtt szüleiktől, nagyszüleiktől sajátítottak el, amelyet nem a templomban, hanem csak otthon szoktak elmondani azokat írják le...« — Ezután a körlevél meghatározza a tennivalók mikéntjét, miután előzőleg részletesebben foglalkozott a »középkori népi imák* művelődéstörténeti értékével és utalt az országos gyűjtésre.