Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

Ii. Név, elnevezés A nép legkülönbözőbb módon illeti, írja körül imádságait, aszerint, hogy gyakorlata, mondása, kiben milyen képzeteket kelt, mihez kötődik, így a népi gondolkodás és nyelv-, illetve szóalkotás szférájából nagyon is jellemző meghatározásokat rögzítettem és elnevezéseket kaptam. Megpróbáltam ezeket topológiai, etimológiai, történeti stb. elv szerint csoportosítani, de így nem ment. A funkcióhoz tapadó népi képzetek alapján jártam el, azaz: idő szerint: esteli, esti ima; lefekvő, hajnali, reggeli, pénteki, böjti, böjti előkészítő, nagyböjti, nagyheti, nagypénteki harangszó-ima stb; téma szerint: paradicsomi, paradicsomkerti ima; gecemányi kerti, kínszenvedés-, fehér rózsa-, hajnal-, kokasos ima stb., végző szerint: magán ima, vénasszony ima; öregek, kisgyerek imája; gyerekkori, családi, cigány, kódus ima; írástudatlanok, »régi hívek* imája; szekta, görög ima; közhasználatra való imádság; »nem köz-ima«, saját-, magunk szerkesztette ima stb., személy szerint: Jézus imája, Úrjézus Krisztus imádsága; Szent Ágostony, Szent Bernát, Pió pápa imája; Bagu Márton szerkesztette ima; majd a kötött elnevezésű »Maria álma« stb. Jellegében ehhez tartozik a »Hét mennyei szent zár* és az »Arany Miatyánk* nagyheti imája és egyéb »szent levelek« és »szerkesztett*, ponyván terjedő, folklorizált imádságok sora is. Ez utóbbiak a kolostori irodalom »oracio* szövegeivel meglehetősen kötődnek. Külön említem az ugyancsak történeti, sőt esztétikai rendben kiemelkedő »Nagy itilet*, »Nagy végső dolog*, »Nagy végső dolog, nagy itilet« című imafüzért, vagy a »Boldogsagos Szűz Mária szent fiát siratta* elnevezésű imát. * jelleg szerint: régi, rígisíges, régiségi ima; legszebb, rémségesen szép, óriás-szép, hátullaszíp, cifra, különös, különleges, fájdalmas, szenvedéses ima; istória-ima; könyvnélküli, néptű tanú't, — szent öregtű' tanú't, papnélküli, fejbű szedett, anyám fejibű tanú't, magam fejibű', légbű szedett, mennybű szállott, sugalmány-, hallás-, hallomás-, lelkileg-, lelki ima; nem valóságos, kitalá't, össze-vissza, összeszedett, összekovácsolt, összeragasztott, illen-ollan ima; mellék, mellékes, házi, házilag-ima; hatás/foganat szerint: ajánlatos, hathatós, szívreható, hasznos, borzasztó üdvös, legdicsőségesebb, bűnbocsánati, megnyugtató stb. ima. Megjegyzendő, hogy az ima és imádság között nem tesznek különbséget. Öntudatlanul talán ünnepibbnek, súlyosabbnak érzik az imádság megjelölést. Ezt — úgy vélem — a »röpima« összetétel is jelzi. (Pl. »Az Úrjézus Krisztus imádsága, mikor a Geczemányi kerbe szenvedett. . . *) Az »imádság« történeti értékű — 1. Halotti Beszéd — sa kolostori irodalomban is ymaczaagh, ymadsagh, Imádság, vagy oracio kitétel van. III. Tartalom Erősen vegyes tartalmú műfaj, aszerint, hogy a százados szellemi lecsapódásban miként érvényesült a népi szelekció, és mit szűrt ki a