Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

közösségi emlékezés. E szelektív tevékenységet bizonyos mértékig meghatározta már az elődök ítélete, gyakorlata, mely a ^borzasztó üdvös, szívrehatós*, »óriási szép« stb. tapasztalati és esztétikai summát is megjeleníti, szankció erejével továbbítja. De egyéni alakítás, válogatás is történik, ma éppen úgy, mint ahogy történt a múltban is. Mind az egyéni vélekedések, mind a magyar és európai hagyományanyag tanúsága szerint a krisztusi szenvedés és együttjáró Máriafájdalom leginkább alkalmas az imának tulajdonított transzcendens erő fokozásához, tehát az »üdvös«, »hasznos« ítélet kialakításához.'

1 Ennek megfelelően imádságaink középponti témája a szenvedés, azaz a szenvedéstörténet egyes kánoni és apokrif hagyomány-szállította mozzanatai. Amint látni fogjuk, ezek lesznek téma-magjai is. A krisztusi megváltás, kereszthalál — ősi renden véráldozat — misztériumát megjelenítő szenvedés fázisai tűnnek elő hol közvetlenül, hol meg a középkor kánoni-apokrif jelképrendszerében. Az emberiség üdvéért vállalt áldozat eseménysorának fölidézése —• elmondása — hasonlóan a misén való részvételhezáldozáshoz, valamelyest a Golgota-dráma közvetlen részesévé teszi az imádkozót.

72 Ezt hangsúlyozza az imazáradék (»Aki ezt az imádságot,..*), ez vésődött be nemzedéki rendben az imádkozok tudatába, ahogy ezt párhuzamanyagunk is, jelesül az olasz (umbriai) vonatkozó hagyomány tanúsítja.'

3 Különös hitelt ad a záradéknak az isteni eredet megjelölése (»& Jóisten azt hagyja«, »Krisztus nem szól, sem beszél, csak azt mondja . . .*, »Azt mondotta Szűz Mária . . .«. »Szent Lukács evangélista írja ... « stb., »... aki ezt az imádságot...«), mely emeli kötelező erejét és magyarázza fennmaradását.

74 Imáink témája még a vallás személyi és tárgyi anyaga: szentek, szentelmények ,adott esetben a liturgikus irodalom mindezeket kivetítő emlékei. Nincs ún. témája az elsőrendűen és közvetlenül mágikus képzeteket keltő imádságoknak, melyekben, ha elkeresztényiesített szellemben és jellegben is — utaltunk rá kezdetben — a valamilyen célratörés, bajelhárítás, védekezés szándéka jelentkezik. Tudatmélyi rétegek pogány örökségeként varázs-cselekvések gesztus- és szóállományát idézik. A Rossz szellem, a Rontás helyét elfoglaló Sátán ellen egyházszentesítette eljárással, vagy szellemben Krisztus nevében lép fel a régi félelmek új hitű továbbhordozója.

75 A legtöbb ima felajánlással kezdődik, melynek magyarázatát egyik palóc adatközlőm — kissé gyermekdeden — így adta: ».. . Mikor valaki hozzáfog imádkozni, az imádságot nem ajánlja fel senkinek, akkor az angyalkák nem tudják hová vinni az imádságot. . . Azt várják . . . hogy hová vigyék, kinek adják?* ... (Nógrádmegyer, B. J.-né, 1922.) IV. Alak Az imák szerkezete általában hármas tagoltságú. Lírai természetű személyt-szituációt megjelenítő kezdőképpel indul a szöveg, melyben a középkori látomásirodalom egy-egy motívumának folklorizált eleme is megtalálható. Általában a már jelzett fényszimbolika: egyház-Nap-Krisz-