Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Kálvária hegyére kivitték, A keresztre feszítették, Kínt halált szenvedett, Töviskoronával megkoronázták, Ahol egy csöpp vér elcsöppent, Az angyalok összeszették Aranytányérra rátették, Az Űristen eleibe elvitték Bizvány bizonyomval mondom, aki ezt az imáccságot háromszor napjában elmongya, Minden bűni megbocsájtódik.

2 — ... Édesanyámtú ... Mákos Teréz . . . Pál Ferencné ... meghalt 72 éves korában ... utána megyünk (a halálba), ... itt született ő is. ... Ezt mindig, gyerekkoromtól fogva . .. mindé' mondom ... este. 111. ODAMEGYEN ÁRKANGYÉLUS Balassagyarmat, 1972. nyár. Trizna Lajostól érkezett levélben. 1972. VII. 15. (Űj Ember gyűjt. felhívásra.) Kimegyek a házam elejibe. Feltekintek a magos égre. Ott látok egy kis kápolnát. Kivel aranyos, belől irgalmas, közepi piros. Márvány kő koporsó.

1 Azon vagyon egy fekete vánkos. Azon fekszik az ártatlan Jézus. Szemét száját behunyja. Szent kezét lábát elnyújtja. Odamegyen Arkangyélus. Még most is ott fekszel édes Jézus? nagy fájdalmadban? 2. E szöveg egyik szalmatercsi (Nógrád m.) változatában bukkant fel egy különösen fontos, a román kolindákkal egykori erős kapcsolatot bizonyító motívum: Ájj fel Péter ájj fel az én bal vállamra Tekincs fel a magas égre És akit ottan lácc ne utáld meg soha. Bartók: Kol. 83. sz. alatti darabokban, 235—242. old. 1. ,,E' koporsó a' Josefé vala Márvány-kőből vala ki-faragva Ö magának csináltatta vala, Benne senkit nem temettek vala." Kájoni CC. II. 1719. 94. o.