Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Világtul támadott. Hitlen zsidók megfogták, Bevitték a Pilátus pitvarába, Vasostorokkal fokozták, Szencséges kezét és lábait vasszögekkel luggasztyák, Oda mén asszonyunk általa Oh szánom és bánom öt mélységes sebednek kinyílását

1 Piros vérednek fekete fődbe menését Oh asszonyi állat, ne szánd, ne bánd, az én öt mélységes sebemnek kinyílását Piros véremnek fődbe menését Mer' ha te én érettem meghalsz, 1. Imáinkban gyakran előforduló motívum az együtthatás vágya, Mária sorsvállalása Krisztus szenvedésében és halálában. Ez általánosan elterjedt és a későközépkor európai egyházi költészetében is gyakran megjelenő gondolatot az Ómagyar Máriasiralom így fogalmazza meg: Avagy halál kínjával Anyát édes fiával Egyetemben öljétek. Az 1506-os Winkler c-ben (83. 1.) így: „ ... kérlek vedd el az anyát a fiával ne szenvedjed uram meghalni a fiát anyja nélkül, hogy kiknek egy volt mindenkoron ez világba életük, ezenképpen legyen halálok is . . . egy", vagy u. o. (91.1) ,, . . . mondjad akár csak azt, hogy haljak meg te veled, mert nekem nálad nélkül élnem halál, és te veled meghalnom élet". u.o. (99. 1.) ,,. .. azért a fiúnak kínja vala az anyának keserűsége és az anyának keserűsége vala a fiúnak kínja ..." Nytár. II. 115. o.—117. o., ül. 119. o. Bonaventuránál (XIII. sz.) „ . . . Ipsa cum filio pendebat in cruce et potius elegit móri cum ipso, quam amplius vivere ..." (Varga D. Kódexeink... 66. o.) Jacopone da Todi-nál (1236—1306): Figlio, questo non dire: — voglio teco morire non ne voglio partire fin che mo m'esce 1 fiato. (Sapegno, N.— Trombatore, G.: Serittori... 124. o.) ,,Donna del paradiso". Egy XIV. sz-i latin sequentiában: Quis dabit mihi, ut moriar pro te, fili mi! Wechssler, E. : Die romanischen ... 23. o. S ma a néphagyományban: Oh kedves szülöttem, ártatlan bárányom, Nincs nekem örömem, veled meg kell halnom. Gyimesvölgyi kézzel írott énekeskönyvből, Üjvári Lajos révén. Archaikus imában: Oh fiam, fiam, szerelmes szent fiam Héccer meghalnék érted ha lehetne . . . De lehetetlen az anyának a fiáé héccer meghalni Egyházasgerge (Nógrád m.), 1970. III. 22. Ugyanez a motívum számtalanszor fordul elő, de talán legszebben az Űj Írásban is közölt imában (1970/9:96. o.) Magyargécról (Nógrád m.), (1969. IX. 16.) „Jaj fiam, szent fiam, szerelmes szent fiam, Szánom és bánom a te keserves kínodat; „Jaj anyám, anyám, ne szánd, bánd az én keserves kínomat. Mer ha te érettem meghalsz minden anyának meg kell halni a maga gyermekeié'!"