Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

Archaikus — apokrif — imádság, folklórkategória, 1970. február 11-ig nem volt. Az e napon tartott akadémiai előadáson fogadta el a szaktudomány műfajmeghatározó kitételemet. Folklórkategóriaként nem szerepelt a szakirodalomban, de egyes gyűjtők találkoztak már vele a múltban is. »Törteneti« darabjai a költői értékű XVIII. sz. eleji ún. »Memorialis«

13 és Horváth István történészünk naplójában 1805-ben feljegyzett »Feher rózsa, Maria« kezdetű »babonas, haszontalan szószaporítású imádsága, továbbá Kálmány Lajos 1891-ben közzétett 13 imádsága, melyeket, talán nem is véletlenül, a ráolvasókkal együtt közöl. Értéküket helyesen summázta akkor, midőn »nyelvkincseink gyűjtői figyelmébe^ ajánlotta az ily imádságok feljegyzését.

15 Ezidőtől kezdve fel-felbukkannak a folklórirodalomban, hol jelen funkciójukban, hol meg egy-egy motívumukkal, más népköltészeti műfaj szövegével »összeragasztva«. E szórvány jelentkezések nyomát népköltészeti gyűjtemények, tanulmányok, cikkek őrzik

u;

. A kortársi érdeklődésekről személyes információk alapján értesültem. Rövid összegezésük: Bálint Sándor e század húszas, Domokos Pál Péter s Tálasi István a harmincas, Kallós Zoltán s Diószegi Vilmos az ötvenes éveitől figyelt fel e szövegekre.

17 Szlávik Andor felsőmaráci (Vas m.) plébános és Besenczi Sándor

18 önkéntes gyűjtő (Ordas, Pest m.) a hatvanas évektől kezdve gyűjtenek maguknak, illetve Fettich Nándornak

11

', ki ideje és lehetősége szerint szintén végzett terepmunkát. Dömötör Tekla előtt sem volt ismeretlen, Pócs Éva meg hiedelem-ráolvasó- anyaga műfaji kötődéseként jegyzett le hasonlókat. Újvári Lajos festőművész Gyimes-völgyi gyűjtései során rögzített értékes archaikus imaváltozatokat, Falvay Károly meg tokaji útján. Utolsónak, de talán a század legelső törekvéseiről szól Pogány Péter közlése, aki 1972 őszén a Népköltészeti Kataszter néhány olyan darabját mutatta meg, mely a 10-es, 20-as években folyt be alkalmi gyűjtőktől a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába. Jómagam 1968. december 17-ig 17 éves gyűjtőmunkám alatt nem találkoztam mégcsak hasonló jellegű megnyilatkozással sem, jóllehet érintkező területen dolgoztam Lajtha Lászlóval és Tóth Margittal: történeti népének- szokásköltészeti anyag gyűjtésével foglalkoztam. A jelzett szakirodalmi szórvány előfordulások részint elkerülték figyelmem, részint meg történeti folklóradatként kezeltem őket, s nem tételeztem fel mögöttük még ma is élő gyakorlat lehetőségét. Ez volt a helyzet 1969 novemberében, mikor a gyorsütemű, rendszeres kutatást elkezdtem, Babosné imádsága felvetette problémák megoldását terepmunkától várva. Választ keresve olyan kérdésekre, melyeket sem az eddigi adatok, sem a kortársi kísérletek nem érintettek. Talán nem is érinthettek. Az ilyen jellegű anyag néhány évvel ezelőtt még aligha lehetett volna nyílt kutatási téma. Ha lett volna is érdemleges gyűjtés, az 50—60-as évek világnézeti és szemléleti merevsége nem biztosíthatta volna a kibontakoztatásához szükséges atmoszférát.

20 Az 1972 december elején ideiglenesen lezárt gyűjtés eredményei: az ország minden táján jártam.

21 Több mint 300 napot töltöttem terepen. Ugyanennyi községben dolgoztam, ennek többszöröséből nyertem anyagot gyűjtési gócpontokon: búcsújáróhelyek, folklórünnepélyek, szociális