Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)
Bevezetés
otthonok, piacok, pályaudvarok, SZTK rendelők, stb, stb — mintegy 6000 szöveget és hozzá kapcsolódó tudatanyagot. A »mintegy«: numerikusan pontos számot még e percben nem tudok mondani, mert e sorok írása idején 30 db válogatásra áthallgatott, de időhiány miatt még le nem írt tekercs vár jegyzőkönyvezésre. Jelen válogatás zömmel e három év munkájából állt össze. Adott esetben más gyűjtésből is merítettem, mivel célom az anyag minél teljesebb bemutatása, az eddigi és jelenben is folyó fáradozások nyomán. Fáradozások, eredmények, melyeket a közhasznúság felismerése szült. Néhány szót ezekről is kell szólnom, de kell a műfaj életének egyéni és közösségi érintettségéről, valamint az elmúlt három év alatt érte — vele — körülötte történt mozgás, alakulás fejlődés folyamatáról. Már az első hónapok gyűjtési gazdagsága nyomasztó felismeréssel járt. Világossá vált, hogy ennek az országos elterjedésű hagyománynak összeszedésére egymagam nem leszek elég. Időmből, erőmből nem futja. Viszont a munka sürgős, mert a gyűjtés lehetőségeit lehatárolja: 1) a legértékesebb, azaz legarchaikusabb darabokat ismerő öregek gyors kidőlése; 2) az érzékelhető gyorsasággal végbemenő élet- és gondolkodásmódváltozás információszerzést leszűkítő ténye. 22 A felelősség segítségkérés módozatait latolgatta s valamiféle közös vállalkozásban látta a megoldás lehetőségét. Ügy véltem, hogy közösségi kulturális érték sorsa ma már nem maradhat egy ember gondja. Ilyen értelemben fogadtam el, mintegy az országos gyűjtés megindítására, a Juhász Ferenc felkínálta közlési lehetőséget az Űj írásban. 23 Az ő költői bevezetőjével megjelent 32 imádság előszavában együttműködésre hívtam fel mindazokat, akik közérdekűnek minősítik a néphagyomány ügyét. 2 '' A közölt anyag hatását érzékelteti a folyóirat novemberi számának » Visszhang* rovata (127—128. old.), a vidéki sajtó és a tudományos s művészi élet képviselőinek örvendező értékelése. 2-' Gondomban talán legnagyobb segítségre adott reményt a katholikus egyház nemvárt pozitív magatartása ezekkel a számára erősen vitatható »teologice, liturgice, abszurd* imákkal szemben. 20 A-i anyag történeti értékének felismeréséből származó e magatartás 27 gyűjtést hirdető — támogató — érseki, püspöki körlevelekben 28 és az egyházi sajtónak nagyon is eredményes gyűjtési felhívásaiban nyilvánult meg. 29 E felhívások nem is annyira az alsó-papság közreműködését hozták, kikben a szövegekhez kötődő ellenérzés, tiltás nem tűnhetett el máról holnapra 30 — még főpásztori beintésre sem — hanem inkább a népi emlékezés zsilipjét húzták föl. Megható szép levelekkel, sokszor kiemelkedő filológiai értékű imádságokkal, régi írásokkal, könyvekkel gazdagították gyűjteményünket, határokon innen és határokon túlról. 31 Nem hagyatkoztam pusztán az egyház és a sajtó nyújtotta támogatásra, mind az anyag, 32 mind gyűjtési módozatainak bemutatására, hanem tudományos és ismeretterjesztő előadásokat tartottam egyetemeken, főiskolákon, művelődési házakban és mindenütt »ahunnand« a segítséget reméltem, és ahol szükségesnek látszott az ilyen-olyan fenntartás tisztázása s még az öregeknél is fellépő bizalmatlanság leküzdése. 33 A jelen irodalom is igyekezett munkám információ-nyújtással megkönnyíteni. 3 ' 1 Az idegenben élő magyarsághoz is eljutott a híre. Érdeklődését most csak két mozzanattal
