Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

dául a »kecsu«-ban hagymaaprítás könnyfacsarásában, de szállt a »kamoraban« is, libakopasztás pihefelhőiben, szipogó-síró öregasszonytól, ki minél jobban elérzékenyült a krisztusi szenvedés sorjáztatásán, annál izgatottabban tépdeste ölében aléltan fekvő vércseppes libáját. Rögzítettem imát határban répaegyeléskor, baromhajtás során is, jóllakottan poroszkáló állatok nyomában, vagy hetipiac zsibongása közben. így láttak el szóval, énekkel — meleg tejjel, házikenyérrel. Ha rámszakadt az éjszaka, otthonuk védelmével. Mivel tudnánk viszonozni adakozó kedvüket? Legtöbbször alig mással, mint munkánk eredményével, azaz emberi és közösségi értékük bizonyságtételével. — Esetünkben ezzel a kis írással — gyűjteménnyel, amit most közrebocsátunk. Róluk szól, de rólunk is. Nekik, de mindnyájunknak. Bonyolult egysége talán különös hangsúlyt ad ma neki. amikor szemünk láttára alakul át a paraszti társadalom: módosul, változik, megújul, gondolati lelki, ún. »konzervativ« formája/' A napjainkban lezajló hagyomány- és életforma-változással törvényszerűen együttjár a szemléletváltás, »tudatállomány^-átrendeződés.

111 Ezért érzem különösen fontosnak minden olyan szellemi emlékanyag gyűjtését és bemutatását, melyben, mint itt is, a népköltészet formáiban mintegy kőbevésetten, jelentkezik a nagy történeti forduló, a pogány-keresztény átállás lélekmélyi képe. E kép sokszor már nagyon is elhalványodott részleteivel most váratlanul élesen tűnik elő egy-egy szöveg hologramjában. A kereszténységre való áttérés már rég lezárult. A »napnyugoti« világhoz kényszerített csatlakozást a szent király, István, következetes szigorral hajtotta végre. Minderről krónikaírásunk tanúskodik. De tanúskodik másról is: zsinati végzésekről, (1095. 1114, 1279) inkvizíciós jegyzőkönyvek, boszorkányperek mögötti gyakorlatról, szörnyülködve emlegetett bájolásokról, arról, hogy az 100l-es pápai áldással még nem vált kereszténnyé a pogány magyar. Vizsgálódásaink azt, mutatják, hogy sem a »krisztusi fény«. sem az értelem világossága nem hatolt be teljességgel ezer esztendő alatt az ősbozótba. A népi megnyilvánulások elárulják a szentistván-irtotta-tiltotta gondolkodást és mögöttes gyakorlatot.'

1 Valahogy nem tűnt véletlennek, hogy én személy szerint Koppány ivadékai között találkoztam először ez archaikus imádságanyaggal, melynek hátterében, ha nem is éppen az »eresszön mög a fiamon« — gyógyítás szándéka jelentkezik már ma, de kétségkívül sokat megőrzött az egykori — itt jobbára már csak védekező, bajelhárító tendenciát mutató — mágikus képzetekből.

12 Az imaanyag vizsgálatát — gyűjtését is — két szinten folytatom, szövegi megjelenésében — ilyenkor művelődéstörténeti forrásértéke válik hangsúlyossá —, valamint lelkiség és tudat-kapcsolásaiban: ilyenkor néplélektani — mentáitörténeti — vonatkozásai kerülnek előtérbe. Az érdemi rész előtt — úgy vélem — érintenem kell műfaji előtörténetét 1968 decemberéig. Majd sorsa további alakulását a kézirat leadásáig, 1973 áprilisig.