Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Hét köröszt alatt lefekszem, Hét köröszt alatt fölkelek, Őrizz angyalom éjfélig, Boldogságos Szűz Mária vérrattig, Jézus Krisztus mindétig, Hogy gyarló testem nyugoggyék, De szívem el ne aluggyék, Hogy téged mindenkor lásso(n), Minden gonoszt távoztasso(n), Sátányok megköttessenek, Testembe' ne förtőzzenek, Engedd ezt nekem kegyese(n) Atya Fiú fölségese(n), Élvén örök dicsőségbe(n), Most és mind örökkön örökké ámen.

3 Ma vala pénteknek napja vala/

1 Mén a Jézus Krisztus kínnak kínhelyére, Meglátták a zsidók, Fölfeszítették a magos keresztfára, Fol a szent vére, Hervad a szent színe, Szomorkodik a szent lelke, Szól a Boldogságos Szűz Anya Mária: Őh fiam, fiam! Szerelmetes szent fiam! Én azt gondú'tam te lészen bús, 3. A kezdő rész után a Nunc dimittis antifona és a Te lucis ante terminum esti breviáriumi himnusz elemeit találjuk. Az előbbi néhány sora a Winkler c. egyik ^Krisztusról való imádság«-ot visszhangozza 262. 1. Nytár. II., 171. o.: te én velem kérlek megmaradj, az éjjel én velem nyugodjál, és soha az én szívem el ne aludjék, de koronként tehozzád vigyázzon, téged jelenvalót lásson, és minden gonosztól magát megoldja, engemet angyal őrizzen, innen az sátán elfusson, és csak te Jézus itt maradj ... »Egdörges és hirtelen halál ellen való imádság: Media vita in morte sumus antifonából: »Szent Isten, sz. erős Isten, sz. halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk, fél élettel a halálban vagyunk, kit keressünk segítségül, hacsak téged nem? ...« Mindennapi... Bucsánszky A. 64. o. »... Mikor olyan csúnya viharos idő jött... veszedelmes idő, mikor dörgött, villámlott, csattogott, akkor mindig essze szokták tenni a kezüket, szentűt gyertyát meggyújtottuk és így szoktuk...« Szabó Józsefné, Vaczkó Katalin, 1919. Somogyacsa. (Andocs, 1970. X. 15.) 4. A kor szellemét és az imák péntekhez kötődő gyakorlatát magyarázza a Thewrewk c. egyik búcsús imádságának bevezetője, részletesen feltüntetve mind azon kegyes hasznot, amely a mindennapi, pénteki, nagypénteki elmondással jár. Thewrewk c. 297—98. c. Nytár. II. 350. o., 1. 72. jegyzet.