Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)
II. Változások az őrvonalban 1848 júliusának második felében és augusztusában
zött. Csányi a haderőt három pontra akarta koncentrálni, amint ezt a június 22-i, honvédelmi miniszteri rendelet elvileg lehetővé tette. 135 Ottinger ezzel a tervvel nem értett egyet, sőt titokban érintkezésbe lépett Jellasiccsal, és találkozóról szóló meghívást fogadott el tőle. A parancsnok tájékoztatta erről Csányit, aki bizonyára azt hitte, hogy a találkozásból a magyar ügyre valami jó származik, ezért nem is ellenezte azt. Ottinger augusztus elején fel is kereste Varasdon Jellasicsot, visszaérkezése után pedig Csányi meglepetésére elrendelte, hogy ha a bán seregei átkelnének a Dráván, a magyar csapatok fegyverhasználat nélkül vonuljanak vissza Nagykanizsa felé. Ottinger eljárásáról Csányi azonnal értesítette a minisztériumot. A vezérőrnagy, aki érezte, hogy a történtek után nem maradhat a sereg élén, hogy elmozdítását megelőzze, betegségére hivatkozva lemondott. 130 Ezután a katonai parancsnok teendőit pár napig Melczer Andor ezredes látta cl, majd augusztus 19-én a honvédelmi miniszter Teleki Ádám vezérőrnagyot nevezte ki a Dráva mentén állomásozó sorkatonaság parancsnokává. 137 Ottinger „mint császári és királyi generális a monarchia szempontjából" - saját kijelentése - nézte a védelem szervezését. Csányi pedig - amint írta magáról augusztus 12-én a miniszterelnöknek - bár nem tévesztette szeme elől a monarchia érdekét, elsősorban magyar ember volt. 138 Keserűen jelentette ki a honvédelmi miniszternek küldött levelében, hogy tisztségére nézete szerint olyan férfi lenne alkalmas, akinek hajlékonyabb jellemével könnyebben összefér a fekete-sárga szín. Egyidejűleg mégis készséggel ajánlkozott arra, hogy mindaddig tovább viseli hivatalát, amíg az ország körülményei jobbra nem fordulnak. 139 Csányi lemondólevelérc Szemere belügyminiszter augusztus 12-én a következőket válaszolta: „Mi sajnáljuk, hogy Ottinger az Ön várakozásának nem felelt meg, sajnáljuk, mivel keserű tapasztalása nemcsak a hazafiúnak, hanem a barátnak is okoz fájdalmat. Hanem azt hisszük, és azt hiszem egyúttal, hogy ezen tapasztalás csak újabb ösztönül szolgálhat Önnek azon pálya folytatására, melyet a nemzet közelismerése közt jár, hiszen kik maradnak a hazának támaszul, ha hívei elhagyják? Ottinger vezérőrnagy elmegy, mert ítélve azon parancs után ő nem akar harcolni, de midőn elmegy, meggyőződését követi, és célját éri cl; de ha Ön hagyná el helyét, éppen ellenkezőleg cselekednék meggyőződésével, éppen azon kötelességét nem teljesítené, minek nemteljesítését a nevezett vezérőrnagyban helyteleníti . . . Azt tapasztalhatja, hogy éppen emberek hiánya miatt vagyunk zavarban naponként, és Ön ejtené rajtunk a legnagyobb csapást, Ön, kinek eddigi eljárása a mi büszkeségünk volt. . . Mindezeknél fogva kijelentjük, hogy mi az Ön helyét nem tölthetjük be, hogy a kormány Önt nem nélkülözheti, mivel nem nélkülözheti a haza, és nem nélkülözheti éppen a legkétesb pillanatokban." 1 '' 0 Szemere egyértelműen kifejezte tehát levelében a kormánynak azt a kívánságát, hogy Csányi maradjon meg dél-dunántúli kormánybiztosi tisztségében. Ugyancsak maradásra igyekezett rábírni Csányit Kossuth is: „Esdeklem Önnek a haza nevében, maradjon, ne hagyja védtelenül túl a Dunát, különben elveszett." 1 '' 1 Kossuth levelét Csányi nem kapta még meg, amikor már döntött, hogy helyén marad, hiszen elérte azt, amit akart: Ottinger távozását. Már augusztus 14-én értesítette elhatározásáról Szemerét, majd Batthyányt is. 142 Csányi az új főparancsnok megérkezése előtt katonai ügyekben is intézkedett. A nemzetőrök felállításának korábbi rendjét kiigazította, hogy ne kelljen
