Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

II. Változások az őrvonalban 1848 júliusának második felében és augusztusában

A nemzetőrség önkéntes mobilizációjának hatása 1848 júliusában, amikor a szerb felkelők ellen fegyveres harc folyt, ez pedig jelentős magyar haderőt kötött le, és amikor a horvát határt sem lehetett őrsereg nélkül hagyni, megfelelő létszámú katonaság hiányában a nemzetőrség harctéri alkalmazása olyan feladattá vált, amelyet sürgősen meg kellett oldani. De mindaddig lehetetlenség volt ez, míg a mobilizáció kötelező mivoltánál fogva képzetlen, gyakorlatlan, különböző életkorú, gyakran rossz egészségi állapotú személyek teljesítettek szolgálatot. A nehézségeket fokozta a felváltás ténye. A kiindított nemzetőröket ugyanis azért, hogy a lakosságot ne terheljék túlságosan, néhány hét elteltével rendszeresen felváltották,

19 ez pedig azzal járt, hogy az őrvonalra ismételten a tábori élethez nem szokott személyek kerültek, akik ezért viszonylag alacsony katonai értéket képviseltek; mivel pedig nagyobb részük parasztokból állt, kimozdításuk zavart okozott a mezőgazdasági munkákban; és egyáltalán nem volt figyelmen kívül hagyható az a körülmény sem, hogy az utazások nagyon sok költséggel jártak. Mindezek miatt szükségessé vált az addigi rendszer megváltoztatása és a kötelező mellé az önkéntes mobilizáció életbeléptetése. Az új rendszerre való áttérés szükségességére Kossuth is utalta július 19-én az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének, Baldacci ezredesnek és Mészáros honvédelmi miniszternek egyidejűleg megküldött levelében,0 amikor megállapította, hogy harctérre csak a huzamosabb időre és az önként jelentkező nemzetőröket lehet küldeni. Több megye határozott kívánságának hatására július 25-én meg is jelent a honvédelmi miniszternek a nemzetőrség önkéntes mobilizációjáról szóló rendelete. Ez bevezetésül utalt arra, hogy az utóbbi időben némely hatóság a kiindításra kerülő nemzetőrség szervezésekor nem járt el helyesen, mert öregeket, betegeket, gazdasági, családi gondokkal túlterhelt egyéneket (értsd: kvalifikáció nélküli nincsteleneket) is táborba szállni kényszerített;

21 pedig hasznos szolgálatot főképpen csak azoktól lehet várni, akik mind testileg, mind kiképzésük folytán a hadi szolgálatra alkalmasak. A nemzetőröket viszont éppen akkor kellett felváltani, amikor néhány heti táborozás és gyakorlat után bizonyos katonai ismeretet már elsajátítottak. Ezért a miniszter elrendelte, hogy a jövőben a törvényhatóságok, mielőtt nemzetőreiket kiindítanák, jelentsék a Honvédelmi Minisztériumnak a következőket: hány összeírt nemzetőr van megyéjükben, mennyi van közülük legalább némileg felszerelve, kiképezve és felfegyverezve, és hány személyt tudnának önkéntes jelentkezés alapján hosszabb szolgálatra kiállítani.

22 A kérdések közül a legutolsó érdekelhette legjobban a minisztériumot. A nemzetőrök létszámáról, kiképzésének és fegyverzetének állapotáról ugyanis a hadügyek felső vezetésének lehetett tudomása, de az önkéntes, ,,a hosszabb szolgálatnak" a gondolata egészen új volt a társadalom széles tömegei előtt, így annak hatásáról a minisztérium nem is tudhatott. Egyébként a rendelet azt is jelezte, hogy a törvényhatóságokat jelentésük után a minisztérium utasítani fogja, hogy hova, mikor és milyen létszámban küldjék nemzetőreiket, végül pedig felhívta a megyei vezetők figyelmét arra, hogy olyan személyeket, akikre otthon a megyében szükség van, pl. megyei, postai hivatalnokokat, orvosokat, ne „késztessenek kiindulásra." A honvédelmi miniszter rendelete alapján Csányi azt javasolta a megyéknek, hogy nemzetőreiket négy hétre állítsák ki. Ezt azzal indokolta, hogy a két