Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

A Tanácsköztársaság bukásának következményei

oöke volt, ... a közhangulat folytán internálva lett; állítólagos szökése alkalmával katonák által agyonlövetett".

19 A kaposvári események, de főképpen a csurgói és a marcali járás rendelkezésünkre álló adatai azt bizonyítják, hogy a tanítóságot testületileg elmarasztaló, illetve az ilyen értelmezésre is lehetőséget adó kormánybiztosi utasítás a szélsőséges ellenforradalmi körökben a tanítók ellen megindított hajszák, törvénytelen akciók legalizálásának tűnhetett. A tiszti különítmények megjelenésével nagyarányú, kegyetlen megtorló akció indult meg, amelynek áldozatai között tanítók is voltak.

20 A már idézett csurgói eseményeket megelőzően augusztus 29-ről 30-ra virradó éjszaka Prónay Marcaliban garázdálkodó különítménye a 24 marcali mártír között megkínozta és kivégezte Lőbl Lipót marcali tanítót, a járási művelődési osztály vezetőjét, Ladi János mesztegnyői és Krénusz János kéthelyi tanítókat.

21 Cserei Jánosné nagyatádi tanítónő az ellene indított fegyelmi vizsgálat során felpanaszolta, hogy a fehér karhatalom tévesen letartóztatta ; mire a tévedés tisztázódott, addig félholtra verték, a legsúlyosabb bántalmazásnak volt kitéve.

22 Augusztus-szeptemberben 15 somogyi tanító és tanár került a kaposvári törvényszék fogházába, ahol - fogolytársaikkal együtt - rendszeresen ütlegelték és kínozták őket.

23 Az üldözések és letartóztatások elől több tanító elmenekült a megyéből, sőt az országból is. Közülük négy - Tóth József marcali polgári iskolai tanár, a megyei művelődési osztály szabadoktatási alosztályának vezetője, Fazekas József kutasi, valamint Katies Antal és felesége csurgói tanítók - ellen a megyei hatóságok körözést adtak ki.

2/1 A megyéből érkező riasztó hírek hatására a tanfelügyelő szeptember i-én a megye kormánybiztosához fordult ,,a tanítók üldözésének, illetve megverésének megakadályozására".

25 Svastics szeptember 3-án „bizalmas" körlevélben fordult a főszolgabírókhoz: „bár tudom, hogy a kommunizmus alatt a tanítóság vezető szerepet játszott, és ezért nem is akarom őket menteni, de szükségesnek látom, hogy oly esetben, midőn névtelen vagy alaptalan feljelentések érkeznek tanítók ellen, az ügy előbb tisztáztassék, és csak akkor, ha a vádak be is igazoltattak, tartóztattassanak le az illetők". Utasította a főszolgabírókat, hogy „Gönczi tanfelügyelővel lépjenek érintkezésbe, és azzal egyetértőleg határozzanak a letartóztatások iránt".

20 A számonkérés első hullámát, a durva fizikai terrort szeptembertől az augusztusi „felmérésekkel" megalapozott, az összegyűjtött információk alapján megszervezett politikai akció váltotta fel. Az akció előkészítését az Üj Somogy hasábjain szeptemberben és október elején lezajlott polémia jelentette. A vita, amelyben egyfelől a legszélsőségesebb „keresztény nemzeti" elvek, másfelől, a forradalmak előtti közoktatásügyi viszonyok visszatérésétől rettegő tanítóság álláspontja került szembe egymással, félreérthetetlenül jelezte a bekövetkező eseményeket. Az alaphangot Farkas István nagybajomi református helyettes lelkész „Reflexiók a tanítóságra vonatkozólag" c, szeptember 2-án megjelent cikke adta meg: „Bizony, nemcsak felhangzik a vád a magyar tanítóság ellen, hanem egyenesen felharsog, felsüvít. . . Miért rúgta oldalba ... az egyházat?" A tanítók nehéz anyagi helyzete, a Tanácsköztársaság idején kilátásba helyezett előnyök -