Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok a századforduló után

kcdéseinek egyetlen ellenszere, hogy ,,a néptanítónak államhivatalnoknak kell lennie. E nélkül népnevelésügyünk sohasem fog felvirágozni", - a Tanácsköztársaság győzelméig aktuális követelés maradt.

2

' A tanító szabad mozgását, esetleges politikai tevékenységét szigorú megkötések korlátozták. A szerződésekben legtöbbször előírásként szerepelt, hogy „végül köteles a pécsegyházmegyei r. kath, tanító egyesületbe (vagy a belső-, ill. külső-somogyi református tanítóegyletbe) mint rendes tag belépni, s magát az egyesület alapszabályainak mindenben alárendelni."

28 Ellentmondásos volt a közművelődés helyzete is. A sokhelyütt spontánul megalakult népművelési egyletek, olvasókörök mellett, amelyek a polgárosodni vágyó parasztság művelődési igényeit, törekvéseit fejezték ki, és gyakorta az ellenzéki politika hordozói voltak, a század első éveiben, majd a tízes évek elején „felülről" is erőteljesebben jelentkeztek a népművelési törekvések. A Somogy megyei Közművelődési Egyesület 1901-ben meghirdette a „szabadművelődésnek a Dunántúlról történő kivándorlás megakadályozását, a magyar közművelődés és hazafias szellem terjesztését, Somogy vármegye megmagyarosítását" célzó programját.

29 Az Egyesület, azon kívül, hogy „óvodákat segélyezett, hazafias iratokat terjesztett, vándorkönyvtárakat hordozott végig a vármegyében", falusi népművelési előadások tartásával igyekezett programját megvalósítani. 1908-ban 16, 1912-ben 14 helyen folytak ezek az előadások, „általában csekély érdeklődés mellett".

30 Hasonlóan csekély érdeklődés kísérte az iskolákban szervezett ismeretterjesztő előadásokat.

31 Az elemi iskolai oktatás mostoha körülményei és a beiskolázás elhanyagoltsága következtében igen magas volt a megyében az analfabéták száma. Arányuk 1890-ben 36,2 %, 1900-ban 27,1 %, 1910-ben 19,19 % volt- Ezen az állapoton a rendszeresen szorgalmazott analfabéta tanfolyamokkal alig lehetett változtatni. „Az elmúlt évi tanfolyamok szegényesen sikerültek - írta egy 1913-as tanfelügyelői jelentés -. Ilyen tanfolyamoknak Somogy megyében, úgy látszik, nincsen talaja."

32 Az 1910-es évek elején különböző közművelődési egyesületek és a Földművelésügyi Minisztérium Népkönyvtári Ügyosztálya 213 községi népkönyvtárat létesítettek a megyében. Ezek közül azonban csak 117 könyvtár működött ideigóráig, „többségük elhanyagolt, olvasóik nincsenek"; 1914 után a legtöbb teljesen megszűnt.

33 A népművelés terén jelentős változást hozott a munkásmozgalom fellendülése. „.Ezeknek az eszméknek egyik erőteljes felkarolója a szociáldemokrata munkásság, illetőleg ennek vezetősége volt - írta már idézett munkájában Tamás József - ... A párt a szabadoktatás minden ágát művelte: ismeretterjesztő, műkedvelő előadásokat, ünnepélyeket rendezett, dalárdát, zenekart szervezett, újságokat, könyveket terjesztett." Az 1908-ban megszervezett munkás-gimnáziumi tanfolyamon egy év múlva már 79 hallgató vett részt; az 1911-ben felavatott Munkásotthonban indított szabadiskolán 1912-ben 68 résztvevő hallgatta neves szociáldemokrata vezetők - Bokányi, Kunfi - előadásait. „A szabadiskola tulajdonképpen szakszervezeti vezetőképző tanfolyam volt - fejtegette Tamás -. Viták, eszmecserék útján élharcosokat nevelt. Hogy ez mennyire sikerült, azt az 1919. évi kaposvári események ékesen bizonyítják."

34 Az első világháború a megye művelődési viszonyaiban kimutatható válságtüneteket, ellentmondásokat is tovább mélyítette. A népoktatás színvonala a ta-