Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok a századforduló után

nítók katonai bevonulása és a teljesen felbomló iskolai rend következtében a mélypontra süllyedt; a népművelés gyakorlatilag megszűnt. A művelődésügy válságának megoldását - és ez lassan nyilvánvalóvá vált a tanítók, az értelmiség legjobbjai előtt - csak az adott gazdasági-társadalmi viszonyok megváltoztatásától lehetett várni. Az elemi népoktatás katasztrofális helyzetét a tanfelügyelői havi jelentések alapján rekonstruálhatjuk. Az első háborús jelentés 1914. szeptember 4-én készült: „Az egyes iskoláknál a tanítás megkezdése a hadiállapotból kifolyólag nagyon nehézzé vált. Az elemi iskoláktól az eddigi adatok szerint 130. . . tanító vonult be. Vannak iskolák, amelyeknél egyáltalán nem lesz tanítás, mert a tanító bevonult. . . Nincs elegendő helyettes . . . Kaposvárott az elemi iskolákat a katonaság foglalja le . . . Intézkedem, hogy a felsőbb osztálybeliek az iskolába járás alól felmentessenek . . . Az egyes iskoláknál szükséges építkezésekre, felszerelésekre vonatkozó intézkedéseket felfüggesztem, s általában minden anyagi áldozatot kívánó követelményektől a magam részéről el kívánok tekinteni."

30 A novemberi jelentés szerint „a háborús állapot következtében ... 40 iskolánál teljesen megszűnt a tanítás . . . 173 tanító a katonaságnál van."

30 1915 márciusában 196 fő, a megye tanítóinak 28,04 %-a, októberben 221, 31,6 %-a teljesített katonai szolgálatot.

37 A tanítók egy részének katonai felmentésére, ill. leszerelésére csak 1916 elején került sor.

38 A Somogyvármegye 1916. február 2-án „Elmúlt a félév" c. cikkében elemezte az iskolák helyzetét: „az iskolai előmenetel, szorgalom és magaviselet szintén felöltötte a háborús méreteket." Bizakodását - „ha megszűnik az ok

t megszűnik az okozat is; ha elmúlik a háború, az iskolai élet folyama is szép csendesen visszatér a régi, megszokott medrébe" - azonban az események nem igazolták.

39 A kéthelyi iskolában pl. 5 tanító helyett évekig egy tanított - 461 tankötelest; a zimányi iskolában - helyettes híján - a tanítás megszűnt. A tanév végi jelentés szerint „a 346 hadköteles elemi és polgári iskolai tanítóból 173 tényleg katona volt; felmentett 124, szabadságoltatott mint rokkant 13, mint segédszolgálatos 25. Elesett 11. ...Nem volt tanítás 15 iskolában. Az elemi iskolák nagy részénél a tanítás már áprilisban befejeztetett, mert főleg a nagyobb tanulók munkás kezére a gazdaságban égetően szükség volt."

40 Az 1916/17-es tanév megnyitása számos helyen lehetetlenné vált. Több helyen a tanítás azért szünetelt, mert nem lehetett helyettest kapni. A téli hónapokban a tüzelőhiány okozott hetekig tartó kiesést.

41 A következő tanévben ismétlődtek a panaszok. „Az elmúlt év tapasztalatai az elemi iskoláknál több tekintetben elszomorítók. A tanítási eredmény általában gyengült, a tanulók erkölcse lazult, viselete az előbbi éveknél több panaszra adott okot." A tanfelügyelői jelentés szerint ennek magyarázata: „a tüzelőanyag-hiány miatt hosszantartó szünet, rendetlen iskolába-járás (részben ruhátlanság miatt), a fegyelem fokozott lazulása"; és a tanítóhiányt tetézve „az itthonmaradott tanítók másirányú lekötöttsége,. . . különösen . . . közcélra való felhasználása, nevezetesen: rekvirálásra, nép- és állatszámlálásra, hadifoglyok ellenőrzésére, cukor-, kávé-, petróleumjegy kezelésére, őrlési igazolványok kiadására, jótékony célú gyűjtésekre, hadikölcsön-jegyzésekre, stb. - Mindezek sok iskolamulasztást, elcsigázottságot, kellemetlenséget, sőt gyűlölködést vontak maguk után. Néhány köztiszteletben álló tanító helyzete szinte tarthatatlanná vált,