Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok a századforduló után

megye munkásmozgalmát 1903-tól a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei fogják össze. ,,A finánctőkének az agrárkapitalizmussal való összefonódása a munkásmozgalom számára az agrárkérdést döntő kérdéssé tette. Egyben igen kedvező objektív feltételeket teremtett az ipari proletariátus, az agrárproletariátus és kisparasztság összefogására. A 3000 főnyi megyei ipari proletariátus,... a 120 ezer főnyi agrárproletár és 80 ezer főnyi kisparaszt egyszerre találta magát szemben a nagybirtokossal, gyárossal, nagykereskedővel és bankárral.'"' A polarizálódásnak ezt az erőteljes folyamatát meggyorsította az első világháború. A háború, amelynek kitörésekor a megye törvényhatósági bizottsága üdvözlő feliratban, táviratilag „hódolatteljesen biztosította alattvalói hűségérői és ragaszkodásáról" őfelségét; s amelynek négy esztendeje alatt mintegy 50000 somogyi katona vesztette életét.

5 A katonai behívások ellensúlyozására foganatosított kényszerintézkedések - a gazdasági élet militarizálása, a „közerő" létrehozása - szabadkezet biztosítottak a somogyi nagybirtokosok és bérlők számára az itthonmaradottak felett. A csökkenő napszám, a mezőgazdasági termékek zár alá vétele, a rendszeressé váló rekvirálások fokozták az elnyomorodást. „Míg a háború a szegényparasztság és az agrárproletáriátus számára tönkremenést, éhséget hozott, addig a nagy- és középbirtokosok számára a kibontakozó hadikonjunktúra következtében a meggazdagodás forrása lett."

6 A lakosság békevágya - a frontokról érkező hírektől és a hazatérők elkeseredettségétől szítva - mind nagyobb méreteket öltő háborúellenességgé fokozódott. A háború elleni tiltakozások mélyén pedig ott izzott az úr- és nagybirtokellenesség, a bérlők, a bankosok és a kereskedők elleni indulat, a nyomorúságon változtatás szándéka: a forradalom haragja. Amikor a megyei törvényhatósági közgyűlés 1918. november 4-én „egyhangú felkiáltással megválasztotta a megye Nemzeti Tanácsát,

7 úgy tűnt, hogy a megye urai a „kisebb rossz" árán szerettek volna megszabadulni a nagyobb veszedelemtől.

7 A század eleji fejlődésnek ez az ellentmondásossága tükröződik a megye művelődési viszonyaiban, kulturális életében is. A fejlődés eredményei elsősorban a polgárosodó megyeszékhely, Kaposvár gyarapodásán mérhetők. Kaposvár ezekben az években levetkőzte falusias jellegét. A növekvő építőkedv és a tervszerüsödő városfejlesztés találkozásából a különböző ipari létesítmények mellett új középületek és lakóépületek emelkedtek.

8 Fellendült a város kulturális élete. Kaposvár „bővelkedik a különféle tanintézetekben . . . Van itt állami főgimnázium, községi felsőkereskedelmi iskola, községi polgári fiú- és államilag segélyezett községi polgári leányiskola, 6 állami elemi iskola, római katholikus zárdai leányiskola, siketnéma intézet, zeneiskola, vendéglős-szakiskola, iparos- és kereskedő inasiskola" - írta erről az időszakról a Csánki szerkesztette megyei monográfia.

9 A kaposvári állami népiskolák kivételes helyet foglalnak el a megye népiskolái között. Ezek „elhelyezkedése, berendezése és felszerelése megfelelő, az iskolába járás pontos, a tanítás úgy a tanítók képzettsége, ügybuzgósága, mint a folytonosság következtében jobb eredményt mutat fel, mint a más jellegű iskolák."

10 „A kulturális haladás. . . fontos tényezője a sajtó - olvashatjuk az idézett megye-monográfiában -, amelynek az országban is egyik legrégibb harcosa, a Somogy itt jelent meg és jelenik meg 50 év óta."

11 1913-ban a Somogy mellett a következő napilapokat és időszaki sajtótermékeket adták ki Kaposvárott: Somogy-