Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok a századforduló után

vármegye, Somogymegyei Vendéglősök Lapja, Gazdasági Értesítő, Magyar Zsinagóga, Somogyi Iskolaügy, Somogyi Hírlap, Somogyvármcgye Hivatalos Lapja.

12 A megye irodalmi életének ápolására 1904-ben megalakult a Somogy vármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság; megélénkült a város irodalmi és zenei élete. Ha szűkkörű közönség számára is, rangos rendezvényekre került sor, amelyek közül kiemelkedett Ady Endre 1909-es Korona-beli felolvasó estje.

13 Nagy érdeklődésnek és támogatásnak örvendett a színészet. A műkedvelő előadások és a vendég színtársulatok fellépésének színterc 1911-ig a sétatéri fából készült színkör volt; ebben az évben pedig felépült a város állandó kőszínháza.

14 1913-ban elhatározták az Állami Főgimnázium könyvtárával 1866-ban összeolvasztott nagymúltú megyei könyvtár különválasztását. A megyei könyvtár mellett több egyesületi és kölcsönkönyvtár is működött ez időben Kaposvárott.

13 Az első világháborúig terjedő másfél évtizedben öt kulturális egyesület létesült a megyeszékhelyen, köztük a munkásság ,,szabadművelődését" is propagáló Kaposvári Szabadlyceum Egyesület; ugyancsak öt zene- és dalegyesülct és hat sportegyesület tevékenykedett.

10 A század első évtizedében a megye több községében létesültek népművelődési egyesületek, olvasókörök.

1

' A megye közoktatásügyének és közművelődésének valóságos helyzetét, a nagybirtokos Somogy kulturális elmaradottságát, szellemi nyomorúságát azonban azok a statisztikai kimutatások, tanfelügyelői jelentések tárják fel, amelyek nem szerepeltek a Csánki-monográfiában. Az 1868: XXXVIII. tc. életbeléptetésétől 1913-ig, 45 év alatt az elemi népoktatás legfontosabb mutatói alig változtak. A mostoha viszonyok között, nagy tanulólétszámmal működő, általában egytanítós, osztatlan és zömükben felekezeti iskolák a polgári fejlődést sürgető és megalapozó népoktatási törvény célkitűzéseivel ellentétben kezdetleges, félfeudális állapotokat konzerváltak Somogy megyében. A ténylegesen iskolába járó tanulók aránya - az egyébként is magas mulasztási átlagok mellett - a tankötelesek 85-95%-a volt. Egy elemi népiskolára 1869ben 1,17, 1892-ben 1,24 tanító jutott; ez az átlag 1908-ban is csak 1,46, 1912-ben 1,5. Az egy tanítóra jutó tanulók száma 1869-ben 103,9, 1892-ben 101,2, 1908-ban 98,5 volt. Ez a ténylegesen iskolába járó tanulólétszámot figyelembe véve is 85100-as átlagot jelentett. Kedvezőbb a helyzet a kis számú állami népiskolában; ezekben 1908-ban egy iskolára 3,15 tanító, egy tanítóra 66,6 tanuló jutott. A megye elemi iskoláinak zöme felekezeti jellegű. 1869-1871-ben egyetlen állami népiskola nincs a megyében, 1881-ben és 1892-ben 2-2, 1902-ben 16, 1908ban 19, 1918-ban 24. A községi iskolák száma 1869-hez képest (3) átmenetileg nőtt (1892-ben 53), 1908-ban azonban 28, 1918-ban csak 24.

18 Ezeket a statisztikai adatokat kiegészítik az egyes iskolák állapotáról, körülményeiről beszámoló tanfelügyelői jelentések. „A barcsi római katholikus elemi iskolánál az egyes osztályok túlzsúfoltak^ és még ennek dacára is mintegy 150-180 mindennapi tanköteles nem jár iskolába. . . A tanítók munkájának sikerét csökkenti a nagy létszám, mely egyes osztályokban ioo-120-ra megy fel... A görgetegi római katholikus elemi népiskola nem képes a mindennapi tanköteleseket befogadni" - írta pl. Gulyás tanfelügyelő 1905. május havi jelentésében.

19 Hasonló megállapítások sora szerepel az 1913-as tanfelügyelői látogatások jegyzőkönyveiben is.