Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - A művelődés-igazgatás szervezete és gyakorlata

reste meg intézkedéseivel, rendeleteivel. Ez a változás nem csupán címzés-változást jelentett: tükrözte a művelődés-irányítás belső fejlődését, megerősödését is.

llfi A megyei művelődés-igazgatás munkáját - a megye tanítóságának összefogásával, szervezett tevékenységük feltételeit biztosítva - segíthette volna, hogy március-áprilisban a megye valamennyi tanítója belépett a Magyar Tanítók Szakszervezetébe. A szakszervezet alapvető érdekvédelmi funkciója a nehéz gazdasági helyzetben úgy érvényesült, hogy különböző áruféleségekhez, utalványokhoz csak szakszervezeti tagsági igazolvánnyal lehetett hozzájutni.

111 Május elején formálisan is feloszlott a Nevelőmunkások Kamarája; vagyonát az MTSZ vette át.

118 A tagság gyors és feltétel nélküli gyarapodása következtében azonban az egyébként is csekély mozgalmi múlttal és tapasztalattal rendelkező szervezet veszített forradalmi lendületéből: a Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt nem tudott az egész megyét átfogó, a tanítóság tömegeit kézben tartó, mozgósítani tudó szervezetté válni. A néhány helyen felmutatható eredmények még jobban kiemelik ezt az ellentmondást. A megyei és járási művelődési hatóságok és a Szakszervezet együttműködésének - később bizonyára megyeszerte követendő - gyakorlatát csak Kaposvárott, Nagyatádon, Marcaliban és részben Csurgón sikerült megvalósítani. Igazán eredményes munkát az MTSZ elsősorban a városi, ill. járási tanítógyűlések szervezésében, lebonyolításában és a tanítók átképzése terén végzett. A kaposvári szervezet irányításában mindvégig nagy szerepet játszott Hudra László, aki továbbra is megtartotta elnöki funkcióját, Bebesi István, a szervezet titkára és Vajthó Jenő. A vezetőség március végétől minden vasárnap rendszeresen ülésezett. Az első hetek alkalomszerű összejövetelei után május elejétől a tagság is rendszeresen találkozott. Ezek a gyűlések a pedagógusok szakmai-politikai-ideológiai képzésének népszerű fórumaivá váltak. Az Üj Korszak május 9-i számában a következőket írta tevékenységükről: ,,A kaposvári tanítók szakszervezete ma már 550 taggal sikeres agitatív munkát és propaganda-akciót végez az egész megye területén. Kaposvárott hetenként szakszervezeti gyűléseket tartanak, amelyeken a napi kérdéseken kívül mindig szociális témák megvitatása kerül sorra. Ujabban sor került a művelődési szakosztály megalakítására is. A szakszervezet tagjai közül többen a pártban is tevékeny szerepet visznek, minek bizonysága, hogy a kaposvári, illetve a megyei munkástanácsban a szakszervezet három tagját választották be, sőt egy tanító elvtárs a pártvezetőségben is benne van. A jó példát ajánljuk az összes helyi csoportok figyelmébe."

119 A május 17-én tartott kaposvári szakszervezeti gyűlésen Veszelovszky Gyula budapesti kiküldött a Tanácsköztársaság művelődési programját ismertette. Ezt követően a legfontosabb megyei feladatokat vitatták meg, és kidolgozták a munkások szabadoktatásának programját. Május 22-én - szintén központi küldöttek részvételével - a szocializmusról hallgattak meg élénk vitával kísért előadást. Június 4-én Bebesi István Marx értékelméletéről tartott ismertetést, amely egy rendszeres szociológiai előadás-sorozat bevezetője volt. Az előadások elsősorban a tanítók világnézeti átképzésére kijelölt témákat és az előírt irodalmat dolgozták fel, de programjukban aktuális szakmai, oktatáspolitikai és népművelési kérdések is helyet kaptak. így pl. június 23-án ,,Az agitáció módszerei és az