Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - A művelődés-igazgatás szervezete és gyakorlata

III. SOMOGY MŰVELŐDÉSÜGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN I. A művelődés-igazgatás szervezete és gyakorlata Március 2i. szentesítette a Somogyban végbement változásokat. A földfoglaló mozgalmak nyomán megalakult tanácsok a proletár államhatalom helyi szerveiként működtek tovább, illetve szerveződtek újjá. Az áprilisi választások után itt is „kialakult a Magyar Tanácsköztársaság helyi tanácsainak átfogó szervezete: a tanácsrendszer."

1 A megye élén március 10. óta a Kaposvári Munkástanács és a Szociáldemokrata Párt helyi vezetősége • által kiküldött háromtagú Direktórium állt. Ez tette lehetővé a megyei közigazgatás viszonylag gyors és hatékony átszervezését: a közigazgatás örökölt hivatali apparátusának ellenőrzésétől az új típusú igazgatási testületek és szervek létrehozásáig, tevékenységi területük körvonalazásáig, a hatáskörök folyamatos rendezéséig.

2 Ennek a folyamatnak szerves és fontos része volt a művelődésügy irányításának, igazgatási szervezetének gyökeres átalakítása a forradalmi változás művelődéspolitikai célkitűzéseinek jegyében. Politika és igazgatás gyakorlatában alapvető törvényszerűség, hogy „a politikai elképzelések meghatározzák az igazgatási szervezet felépítését és annak működését is."

3 A forradalom sokszor megfogalmazott és az alkotmányban is rögzített programja - „A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát, és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földművesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít"

4 - a művelődésügynek a polgári kori gyakorlattól eltérő, demokratikus értelmezésével hatalmas feladatot rótt a kulturális élet szervezőire és irányítóira. Az iskolában folyó munkával egyenlő rangot kapott a felnőttek szabadoktatása, a népművelés; a művelődésügy hatáskörébe került a gyermekvédelem, és - csaknem az utolsó napokig — a szocializmus tanainak állami propagandája is. Ennek az összetett feladatnak az ellátására a művelődés-igazgatás hazánkban kialakult félszázados gyakorlata, polgári kori szervezete elégtelen volt. A népoktatási törvény korszakalkotó jelentősége, az állami tanügyigazgatás megszervezése terén elért eredmények mellett mindvégig megoldatlan probléma volt az iskolán kívüli népművelésnek az állam közművelődési szervezetébe való beépítése. Az Eötvös által létrehozott népművelési egyletek, a 8o-as évek közművelődési egyesületei magánjellegű vállalkozások voltak; a népművelés megteremtését társadalmi, s nem állami feladatnak tekintették. Törekvéseik - megfelelő szervezettség és anyagi támogatás híján - nem hozhatták meg a várt eredményt. A 90-es évektől a munkásság és a parasztság körében terjedő szocialista művelődés ellensúlyozására különböző egyházi népművelési szervezetek jöttek létre. A XX. század első évtizedében a kultuszkormányzat is jelentős erőfeszítéseket tett