Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

A megye művelődésügye a polgári demokratikus forradalom idején

1918. november 18-án alakult meg Kaposvárott a Nevelőmunkások Somogy megyei Szövetsége (Kamarája). A szervezet a megye tanítóinak mintegy 40-45 %-át, kb. 300 tagot tömörített magába. Programja - a kezdeti szervezkedésekre általában jellemzően - elsősorban gazdasági követelésekre épült. „A szellemi proletárok ezrei is megmozdulnak, hogy maguknak emberi ellátást biztosítsanak, s mint egyenrangú egyezkedő fél lépjenek fel a legmostohább munkaadóval, az állammal szemben." Az iskolával kapcsolatos követelésük elvont, általános: „legfőbb célunk minden rendű iskolának modern megreformálása." A tisztikarban kizárólag az elnökké választott Hudra László képviselte a művelődésügy gyökeres átalakítását akaró, „politizáló" tanítóságot.

28 A Kamara tevékenysége mintegy kéthónapos hallgatás után 1919 januárjában élénkült meg. Január 11-én tartott ülése, bár most is, később is hangoztatták a szervezet politika-mentességét, a Függetlenségi Párt politikai programjának jegyében zajlott le. A Nevelőmunkások Szövetségének január 20-án Budapesten tartott országos kongresszusára Lengyel István mellett, aki a „kizárólagosan gazdasági alapokon" történő szervezkedés híve volt, a baloldali Hudra Lászlót és tanártársát, Bebesi Istvánt delegálta a somogyi szervezet. Távollétükben a vezetőség fehívására - a megye tanítóságának összehívásáig, ideiglenesen - kaposvári tanítókból megválasztották az „elemi iskolai tanácsot", amelyben túlsúlyba kerültek a politikai tevékenységet elutasító, a Kamara munkáját csupán szakmai és gazdasági kérdésekre korlátozni akaró tanítók.

29 A hetek óta lappangó ellentétek a Kamara választmányának január 25-i ülésén robbantak ki. A kongresszusi küldöttek ugyan referátumaikban tolmácsolták a központi határozatot, hogy ti. „a Nevelőmunkások Kamarája politikai pártokon kívüli, politikai kérdésekkel nem foglalkozó egyesület"; de Hudra és Bebesi ezzel ellentétben a Kamara feloszlatását és a Szociáldemokrata Pártban alakítandó szakszervezet létrehozását javasolták, - azaz csatlakozást a Magyarországi Tanítók Szakszervezetéhez. A választmányi ülés elvetette ezt à javaslatot, mire Hudra lemondott az elnökségről.

30 A tagság többsége január 26-án a Nevelőmunkások Kamarájának az országos program alapján történő újraszervezését határozta el; a Kamara programjától magukat elhatároló tanítók pedig január 28-án megalakították a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének kaposvári csoportját.

31 A szakadás után újraszervezett Kamara február 2-án tartotta közgyűlését.

32 A gyűlés kimondta a szervezet végleges megalakulását; leszögezte, hogy „a Somogy megyei Kamara a Nevelőmunkások Országos Szövetségének autonom tagja, országos ügyekben avval szolidáris, de különleges megyei, helyi érdekű ügyekben, valamint fönnállásában is attól független." Az elfogadott program szerint a Kamara „politikai pártokon és felekezeteken kívül álló egyesülés", melyet „közös anyagi és erkölcsi érdek, . . . közös kultúrprogram" tart össze. A megyében zajló eseményeket, politikai fejleményeket azonban kénytelen tudomásul venni: helyesnek és kívánatosnak mondta, „hogy a különböző pártállású nevelők saját pártjukon belül is külön csoportba tömörüljenek", s üdvözölte a szociáldemokrata nevelők külön szervezetét. A Kamara felemás programja, amelyben a korabeli mérsékelt reformirányzatok céljai domináltak, megkerülte a korszak alapvető művelődéspolitikai problémáit: az egyház és az állam különválasztásának, az iskolák államosításának és demokratikus reformjának kérdését.

33 Diplomatikusan „a nevelőmunkások ösz-