Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
Bevezetés
Az év második felétől azonban a munkák többé-kevésbé folyamatos menete akadozóvá vált, majd végül le is állt. A közepesnek mondható termés betakarítása 1918 szeptemberétől megakadt. A marcali járás területén még október végén is tartott a gabonák cséplése. 2 ' Az őszi munkák alakulásáról Brokes Rezső gazdasági felügyelő október 24-én a következő távirati jelentést küldte a Földművelésügyi Minisztériumnak: ,,Az őszi vetési munkálatok a folytonos esőzések miatt még befejezést nem nyertek. A vetési munkálatok befejezését akadályozza még azon körülmény is, hogy munkáshiány miatt a burgonya, takarmányrépa és cukorrépa egy része még szedetlen, így ezen területek elvetése az ősz folyamán alig lesz bevégezhető. Hátráltatja a vetés befejezését a spanyoljárvány, vannak gazdaságok, ahol oly mértékben lépett fel, hogy az összes mezőgazdasági munkák szünetelnek. Előreláthatólag a folyó évben őszi gabonával bevetett és még ezentúl elvethető terület a múlt évinél i5°o-kal kevesebb 1 "28 lesz. a Az eddigiekben elősorolt, s a mezőgazdasági üzemvitel mindennapjait érintő nehézségek mellett, talán a leglényegesebb, s minden üzemet egyaránt sújtó jelenség: az agrárolló szélesre nyílása volt. Vizsgálva az üzemek - főleg az elemzésünk szempontjából érdekes közép- és nagyüzemekre gondolunk itt - jövedelmezőségét, az kétségkívül emelkedő tendenciát mutatott. Az orci gazdaságban pl. 1918-ban I k.hold szántó tisztajövedelme elérte a horribilis 175 K értéket. Az emelkedés azonban mindenképpen csak nominális jellegű volt, amint ezt az említett üzem tulajdonosa is megállapította. 29 Ez a tendencia, bár látszólag éppen az agrárolló hatása ellen látszik bizonyítani, valójában azonban ezzel állt összefüggésben. A fokozódó infláció mellett a konjunktúra-gazdálkodás volt - káros hatása a korábbi célszerű művelési szerkezet szétzilálódásában jelentkezett - a jövedelem emelkedésének másik forrása. A már többször is hivatkozott jószágkormányzói jelentés így ír erről: ,, . . . rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenünk a rendkívüli viszonyok miatt, amelyekben a mezőgazdaság a négy évi háború alatt került. Ismétlésbe esnék, ha újra hivatkoznék a legértékesebb emberi munkaerő megfogyatkozására, ezek munkájának miként való pótlására, kellően ki nem képzett egyének, nők, gyermekek és hadifoglyok silányabb munkájára; hivatkoznék a hiányos talajművelésre, hiszen mindezeket már felpanaszoltam a háború első évfordulóján kisgyűlési jelentésemben. Ezúttal csak arra a még nagyobb veszélyre akarok rámutatni, amely a gazdaságokat akkor érte, amidőn a hadsereg ellátásának és a közélelmezésnck biztosítására a vezetőség az élelmezési cikkeket lefoglalta és azok árát megkötötte, anélkül azonban, hogy ugyanakkor a termeléshez szükséges anyagok és eszközök árát, továbbá, a munkabért és a napszámot is megállapította volna, amely intézkedés egyoldalúságának csakhamar jelentkeztek szomorú következményei, nemcsak a lelkiismeretes termelőre, hanem magára a hadsereg ellátására és a közélelmezésre is. A gazdaságok fő jövedelme a gabonaneműekből került ki, most pedig alig fedezte a kiadásokat az ezek eladásából származó jövedelem, amiért is minden egyes gazdának utat-módot kellett keresnie, miként találja meg számítását, hogy földje, befektetett tőkéje, munkája továbbra is meghozza a viszonyoknak és a pénz értékének megfelelő kamatokat. A gazdák egy része könnyen megtalálta a megoldást. Az általános drágasággal arányba nem hozott, kötött gabonaárak miatt nem termelt többé kenyérmagvakat a cselédkonvencióra szükséges minimumtól eltekintve, hanem termelt ezek helyett