Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

több takarmányt, termelt ipari növényeket, minden évben újakat és mindig azokat, amelyekről biztosítva volt, hogy még szabad forgalom tárgyát képezik, mire azokat eladja."

30 A fenti hosszabb idézet - teljes közlését a minket érdeklő problémák hiánytalan kifejtése miatt láttuk indokoltnak - végkicsengésében éppen a mezőgazdaságot és ezen át a közellátást leginkább érintő problémát mutatja: a háborús gazdálkodás a korábbi, ésszerű termelési keretek széttörését eredményezte. A vetési arányoknak elsősorban a közélelmezési cikkek termelését érintő labilitása - bár ezt számszerűen regisztrálni nem áll módunkban - országos szinten is egyre élesebben vetődött fel. Az állami ártámogatások mellett

31 utal erre a földművelésügyi miniszternek a törvényhatóságokhoz megküldött 14020 (XII.) B. I.1918. sz. rendelete.

32 Egyebek között így írt: „Hangsúlyozni kívánom különösen annak fontosságát, hogy a gazdáink talán nagyobb pénzbeli haszonnal kecsegtető kísérletezések helyett elsősorban is főleg olyan terményeket termesszenek, amelyek a hadsereg ellátása és a közélelmezés biztosítása szempontjából elsőrendű fontossággal bírnak." Mindezek biztosítására minden rendelkezésre álló kényszerítő eszköz felhasználását megengedhetőnek tartotta.

33 Az események további alakulása azonban azt mutatta, hogy az ilyen, vagy hasonló rendeletek a termelés megbillent egyensúlyát már képtelenek voltak helyreállítani. A sok nehézség ellenére is még 1918 közepéig tartó folyamatos mezőgazdasági termelés, az év őszére a kedvezőtlen időjárással és főleg az őszirózsás forradalom győzelmét követő, a parasztmozgalmakkal összefüggő birtokjogi bizonytalanságokkal kapcsolatban akadozóvá vált, végül le is állt. Az 1919 elején újra meginduló rekvirálások már szinte megoldhatatlan kényszerhelyzetet teremtettek a megyében.

34 Mindezek együttes hatása egy sor olyan megoldatlan - bízvást mondhatjuk - rövidebb távon talán megoldhatatlan problémát hagyott maga után, amelyek a későbbiekben alapvetően meghatározták a szocializált nagyüzemek egész termelési tevékenységét.

30 A már hivatkozott napilapnak az intenzív gazdálkodást sürgető megjegyzése,

315 vagy Farkas Adolfnak, a Somogy megyei Földmívesszövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja első vezetőjének magabiztos nyilatkozata,

3

' mindvégig csak be nem teljesült óhaj maradt. A következő fejezetekben a szocializált nagyüzemek létrejöttével, szervezetével és termelési tevékenységével kívánunk foglalkozni. I. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK LÉTREJÖTTE ÉS SZERVEZETI KIÉPÜLÉSE A fentebb elmondottakból - mint láttuk - kiderült, hogy Somogy és nyilván - az igali járás mezőgazdasága is, a korábbi évek gazdálkodásának következtében válságos helyzetbe került. A pangás önmagában is súlyos terhét még tovább növelte az, hogy a már régóta esedékes agrárkérdés megoldása is egyre sürgetőbbé vált. A földkérdés országos és megyei szintű jelentkezését, az ezzel kapcsolatos különféle reakciókat itt nem érinthetjük - a már többször hivatkozott feldolgozások minden oldalról alaposan megvilágították - néhány megjegyzést azonban a további fejtegetések érdekében elkerülhetetlenül tennünk kell. Sommásan fogalmazva, az agrárkérdés lényege a mezőgazdasági termelés folyamatosságának feltétlen biztosítása volt a földet váró parasztság igényeinek