Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

Bevezetés

nak, s a munkásmozgalom leküzdésére irányuló hatósági intézkedéseknek utóbb még is meg lesz a kívánt eredménye."

18 Továbbá éppen ezért birt olyan nagy jelentőséggel megyénkben is a hadifogoly- és katonai munkásosztagok megszervezése. Az egyre növekedő munkaerőhiányt - 1918 tavaszán 9680 fő'

9 - csak e forrásból tudták a közép- és nagybirtokok pótolni. Ez a pótlás ugyan időről időre sikerült - a rájuk fordított csekélyebb kiadások (1-2 K napszámbér) előnyösen befolyásolták a nagyüzemek termelési költségeinek alakulását -, de ugyanakkor munkájuk csökkentebb értéke károsan hatott a termelés eredményességére.-" Az élelmiszerkészletek, s ezzel együtt a fejadagok fokozatos csökkenése az itthonmaradt mezőgazdasági népesség teljesítőképességét is egyre rontotta. Még a rendkívül alacsony fejkvóta biztosítása sem volt folyamatos. 1918. január 16máju.s 15-e között a megye megállapított lisztszükséglete 104 vagonnyit tett ki, ebből azonban csak 42 vagon kiutalása történt meg. Az alispán megállapítása szerint a mezőgazdasági munkák hátramaradásának egyik fő oka éppen a munkavállalók hiányos táplálkozása volt. A békeidőben is túlnyomórészt kenyeret és tésztát fogyasztó mezőgazdasági munkásság étrendjéből a hús, a tojás, a tej stb. végleg eltűntek, nem utolsósorban ezek ugrásszerűen növekedő uzsoraárai miatt.

21 Az állati és az emberi munkaerő egyre fokozódó hiánya parancsoló szükségletként vetette fel különösen a nagyüzemek előtt a mezőgazdasági géppark mind gyorsabb ütemben történő gyarapítását, de főleg a korábban nem használt gépek - elsősorban aratógépek - bevonását a munkába. Ugyanakkor a kisebb értékű és fokozatosan elhasználódó szerszámkészletek felújítására is törekedtek. A gazdasági felügyelő egy, a Földművelésügyi Minisztériumnak küldött felterjesztésében 1918 őszén a következők kiutalását sürgette: 1000 db szekér, 3000 pár lószerszám, 150 q bőr, 5000 db ásó, 5000 db kapa, 1500 db talicska, 20 garnitúra gőzeke, 50 garnitúra motoreke, 30 db teherautó, 200 db eke, 200 db szita, iooo db aratógép, 100 db fűkaszáló, 500 db szecskavágó, 500 db répavágó, 100 km kisvasúti vágány." A gépek felhasználására azonban csak szűk korlátok között nyílt lehetőség. Az akadozó üzemanyag- és segédanyagellátás (pl. zsineg az aratógépekhez

2

''), a gépek - a korábbi esztendők gyakorlatához hasonlóan - célszerűtlen és szakszerűtlen üzemeltetése

2

'

1 esetenként éppen a várt eredmény ellenkezőjéhez vezetett. A fentiek ismeretében jelentősnek tűnik mindaz, amit a megye mezőgazdasága még az utolsó háborús évben is produkált. Az 1917-es őszi talajmunkák és a vetés - amint az alispán jelentette - teljesen rendben zajlottak. A gabonák sikerültnek látszottak; a burgonya, a répafélék és a tengeri betakarítása idejében, novemberben megtörtént. A korábbi évek gyengébb talajművelésével és a trágyázás körül mutatkozó hiányokkal összefüggésben azonban az őszi betakarítás a megszokott közepes terméseknél lényegesen gyengébb eredményt produkált.

2

' A tavaszi vetési munkák szintén rendben zajlottak. A vetésterület - mint az alispán jelenti - tetemesen nem csökkent. Alapvető problémát jelentett azonban a vészes takarmányhiány, amit a téli fagyok még inkább fokoztak. A nyári munkák, főleg az aratás szintén időben lebonyolódtak. A gabonák nem dőltek meg, így a géppark biztosította lehetőségeket maximálisan ki tudták használni. Az alispán a kapások fejlődését is biztatónak ítélte meg.

20