Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

5. A szocializált gazdaságok kereskedelmi forgalma és pénzkezelése

Úgy véljük azonban, hogy a június elején meginduló állatszállítások még súlyosabb terhet jelentettek. Június 8-án a megyei Központ közölte, hogy az 1918-as állatösszeírás 5 %-ának leadását elrendelő 1814/1919. IV./8. F. N. ü. o. sz. rendelet csak a nem szocializált üzemekre vonatkozik; a szövetkezetek még további 3 % leadásával tartoznak. Hiába kérte Biedermann a 236 db-os járási kontingens mérséklését, a Központ a kérelmet elutasította, majd rövid időn belül elrendelte a juhállomány 50 %-ának az cszállítását is.

321 A megkésetten megjelenő 5. N. T. sz. rendelet, - amely a három éven aluli üszők, a vemhes és a tejelő tehenek mentesítéséről intézkedett - a helyzeten nem sokat enyhített, miután a Központ már június 12-én leállította az állatszállításokat.

122 Június közepéig az igali járás gazdaságaiból végül is 105 db szarvasmarhát, 32 db lovat, 504 db sertést, 3890 db juhot szállítottak cl összesen 1669,77 1 súlyban. Ezenkívül bemérés nélkül még elirányítottak 53 db szarvasmarhát, 32 db lovat és 102 db sertést.

32,5 A gazdaságok minden módon igyekeztek útját állni az elvonásoknak. Igyekeztek felvásárolni a környező falvakban a szarvasmarha-állományt, hogy a leadási kötelezettségüknek azokkal tegyenek eleget. Az üggyel kapcsolatos tiltó állásfoglalás azonban útját állta c próbálkozásoknak, a további szállítások nagyjából fennakadás nélkül zajlottak le.

32

'

1 Az állami szervekkel való kapcsolatok mellett létrejött bizonyos gazdasági érintkezés a járásban lévő üzemek között is. Az állatállomány már jelzett áttelepítése, a gép- és eszközpark célszerű átcsoportosítása szolgáltatták e kontaktus alapját. Ahogy a fenti szállítások, úgy a gazdaságok közötti kapcsolatok esetében is mindez a számtartási felügyelőségen kezelt és a belső számvitel rögzítésére szolgáló folyószámlákon történő jóváírásokkal zajlott le. Ez a megszorított rendszer természetesen nem lehetett megfelelő a rugalmas gazdálkodás számára, ennek következtében június második felétől egyre általánosabbá váltak a gazdaságok közötti kölcsönök. A főkönyvelőség természetesen tiltakozott a megkerülése ellen, de a kérdéssel foglalkozó utasítások ellenére ezt az új érintkezési formát teljesen kiküszöbölni nem tudták.

32

' Az előzőeknél sokkal esetlegesebb és éppen ezért kevésbé jelentősek voltak azok a gazdasági kapcsolatok, amelyek az üzemek és a magánszemélyek között jöttek létre. Mégis ezek a kapcsolatok látszanak a legproblcmatikusabbaknak. Ügv látszik, hogy a gazdaságok igyekeztek elkerülni a magánszemélyekkel kapcsolatos ügyleteket - bizonyos szempontból idesorolva a gazdasági alkalmazottakat is. A kis tételben történő eladások engedélyezésénél a járási felügyelő szinte minden esetben hangsúlyozta az alkalom kivételességét.

320 Az adás-vétel megtör téntekor rendszeresen a maximális árat számolták fel, vétel esetében viszont a gazdaságok mindig a szabadegyezkedés elvéhez ragaszkodtak. A vételek lebonyolításának azonban volt egy jelentős akadálya: az eladók gyakran csak kékpénz fizetés esetén voltak hajlandók üzletet kötni. Amikor pl. június végén a fonói gőzmalom részére fát'-vett a gazdaság, a vételár egy részét kékpénzzel volt kénytelen kifizetni.

327 A fehérpénz fedezetlenségével kapcsolatos, mesterségesen is szított bizalmatlanság az üzemeknél sokkal érzékenyebben érintette - amint arra már korábban is utaltunk - a gazdaságok éves, vagy időszakos alkalmazottait. Az árupiac gyors kiürülése miatt - mint tudjuk - a már 1918 nyarán is bevezetett árucsereakció felújításával igyekeztek a kereskedelmi forgalomból kizárni az inflálódó pénzt. Nem feladatunk c kérdés részletes vizsgálata, a kérdés egyik monográfusa