Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

5. A szocializált gazdaságok kereskedelmi forgalma és pénzkezelése

már ezt elvégezte,

328 csak az igali járás gazdasági alkalmazottainak szerepét szeretnénk megrajzolni. Mint utaltunk rá, a szövetkezetekben kialakult közvélemény, bizonyos tulajdonosi tudattól is meghatározottan, a rekvirálások során elszállított készleteket általában a nekik juttatandó iparcikkek fedezetének tartotta. Ez nyilván országos jelenség volt, hiszen a Népgazdasági Tanács Közellátási Főosztálya július közepén körlevélben kényszerült közölni: iparcikkeket csak a rekviráláson túli élelem-leadásért fognak kiszolgáltatni.

329 Amint látjuk azonban, már április folyamán felmérték az egész terménykészletct, és folyamatos elszállításáról általában intézkedtek is. A nagyarányú állatrekvirálás során pedig szinte teljesen elvonták a cserére még felhasználható állományfelesleget, A gazdaságok a szükséges iparcikkeket - némi túlzással mondva - szinte csak illegális úton tudták biztosítani. Az inámi gazdaságvezető pl. kékpénz kiutalását kérte áruvásárlás céljából, természetesen eredménytelenül.

3!U A gazdaságok másik és nagyobb része pedig az áprilisi készlctbcjelentés részleges elszabotálásával visszatartott terményeket használta fel árucserérc. A kérdésre vonatkozó hiányos forrásokból megállapíthatóan nagyobb volumenű cserére csak a hetényi és a göllei gazdaságokban került sor. E két gazdaságból Dombóvárra szállítottak július folyamán 5677,64 K értékű viktória borsót és ennek ellenértékeképpen 95 kg sót, 172 1 petróleumot, 65 dkg cérnát, 50 db gazdasági villát, 15 db ásót, 35 kg sodronyszeget, 15,35 kg zsákvásznat, 3,6 m etetőruhát és 25 db patkót tudtak beszerezni.

331 A felsorolásból számunkra két lényeges konzekvencia adódik. Elsőként mindjárt az, hogy a gazdaságok cserére fordítható készleteiket csak kis mértékben áldozták fel az alkalmazottak iparcikkcllátásának javítására, ehelyett elsősorban kisebb gazdasági eszközök beszerzésére törekedtek. A kimutatások részletezőbb vizsgálata az előbbi következtetésnél fontosabb jelenségre is figyelmeztet. A hetényi és a göllei árucsere között eltelt 10 nap alatt a beszerzett áruk ára majdnem kivétel nélkül emelkedett: a petróleumnál pl. az egységár 5-rő! 6 K-ra, a gazdasági villánál 4-ről 17 K-ra. Mindez azonban a mezőgazdasági üzemeket egyre jobban fenyegető veszélyre, az agrárolló egyre szélesebbre nyílására hívja fel a figyelmünket. Erre a kérdéskörre, tudniillik az agrárolló problémájára vonatkozóan, hasonlóan a már érintett kereskedelmi, gazdasági kérdéscsoportokra szintén kevés forrás áll rendelkezésünkre. A tanácsszervek elszámoltatásával kapcsolatos, éveken át tartó eljárás főleg az itt felhasználható iratanyag szétforgácsolódását, elkallódását eredményezte. Ennek ellenére azonban az agrárolló súlyát néhány adattal mégis reprezentáljuk. A minél eredményesebb gazdálkodás érdekében a járási felügyelőségek júniustól egyre jobban sürgették a gazdasági géppark gyarapítását. Végül a megyei Központ július 9-én kelt körlevelében kérte az igények mérséklését, ,,mivel terményeink megszabandó ára semmiesetben sem lehet arányban az iparcikkek árának indokolatlan felemelésével."

33- Ugyanekkor közölték néhány gép egységárát is. Eszerint pl. egy 12 HP teljesítményű kettősrendszerű gőzeke garnitúra 1 263 000 K, egy 24 soros vetőgép 12 500 K, egy közepes teljesítményű szecskavágó 5500 K terhet jelentett volna beszerzés esetén. Ilyen viszonyok között - amint azt az idézett körlevél is megjegyezte - a géppark fejlesztése egyelőre illuzórikus törekvés volt. Az iparcikkek árának hirtelen felszökése - amennyire megállapítható - nemcsak a munkabér és nyersanyag árának növekedésével függött össze. Jú-