Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

3. Növénytermesztés

Az időszerű munkák, a kapálások, metszések, kötözések több-kevesebb akadállyal folytak. A munkaerőhiányt legkevésbé a büssüi gazdaság érezte meg, ahol a lugas-rendszer lehetővé tette a fogatos művelést. A legsúlyosabb probléma a szőlőkben is a már évek óta mutatkozó trágyahiány volt. Az akadozó vegyszerellátás szintén súlyos gondot jelentett. A németsürüi gazdaság szőlészetét pl. a júliusban fellépett lis^tharmat teljesen tönkretette, miután a szükséges 50 kg rézkénpor beszerzését nem sikerült elintézni.

258 Bár gazdasági szempontból csak kis jelentőségű volt, de itt kell megemlékeznünk a járásban lévő nemes fűztelepekről. Az ezek összeírásáról intézkedő 48. F. N. sz. rendeletre válaszolva a járási felügyelő jelentette a Központnak, hogy a gazdaságban összesen 2 holdnyi fűztelepítvény van, ennek okszerű művelésére azonban a háborús évek alatt nem nyílott lehetőség.

2

'

9 A fent elősorolt művelési ágak mellett a járásban lévő szocializált nagybirtokok területéhez közel 8000 k. hold erdő is tartozott. Ezek egyrészét a szocializálás előtt az uradalmak önálló erdőhivatalokkal igazgatták (mernyei uradalom), a kisebb gazdaságokban azonban az erdészet a gazdaság egyik harmad, vagy éppen negyedrangú üzemágaként szerepelt. A szocializálás után az igali járásban lévő uradalmi erdőket egységesítve a Karádi Erdőhivatal irányítása alá helyezték, és ezt a szervet a megyei Központ erdészeti osztálya alá rendelték.

21

'

0 Az üzemszerűen kezelt erdők állománya zömmel tölgyből, cserből, fenyőből és akácból állt.

21

'

1 A fafajták megoszlása a következő volt: tölgy: 4863 k. hold cser: 1017 k. hold fenyő: 500 k. hold akác: 1282 k. hold vegyes: 295 k. hold összesen: 7957 k. hold Az állomány korát tekintve - amennyiben az c kérdésben felületes jelentésekből megállapítható - különösen értékes volt. A tölgyesek tekintélyes hányada 20-60 éves szálerdő volt. Az akácosok és csererdők cgyrésze szintén fiatal volt, a fenyveseknek pedig majdnem a felét 5-8 éves telepítések tették ki. Az erdők elkülönítése természetesen a járási felügyelők és természetesen az intézők ellenállásába ütközött. Az erdők közismert, jövedelembiztosító szerepe, a tervezett építkezések, a felemelt konvenciós fa előteremtése egyaránt az erdők megtartására sarkallta őket. Az e kérdés körül folyó vitában inkább érvként, mint lényeges szempontként felvetődött az crdőnyiladékokban, irtásokon hasznosított rét- és szántóterületek kérdése is.

21

'

2 A huza-vonát lezáró kormányzati állásfoglalás végül is - amint ismert az erdőket különválasztotta a szövetkezetektől, az ott található 80 holdnyi rétes szántó is az Erdőhivatal kezébe került, mint az erdőműveléshez szükséges igaerő takarmánybiztosításának az eszköze. Áttekintve a növénytermesztés adottságait - azt látjuk -, hogy az optimális munkához a lehetőségek biztosítottak voltak. A sok-sok hiány és nehézség azonban már kezdettől fogva hátrányosan befolyásolta a mezei munkák alakulását. Mindezek találkozva a kedvezőtlen tavaszi időjárással, a talajművelés és