Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

3. Növénytermesztés

gében az egyre intenzívebbé váló állattartás feltételeit fokozatosan tudta volna biztosítani. Az állattartás szempontjából a termelt takarmány mellett fontos volt a rét és legelő területek szerepe is. A meglehetősen nagy területet elfoglaló két mű­velési ág kezelése jóformán csak a rendeltetésszerű felhasználásra szorítkozott. Az alább még tárgyalásra kerülő trágyahiány eleve lehetetlenné tette az oksze­rűbb kezelésüket. Ami a rétterület termését illeti, a tavaszi csapadékos időjárás következtében általában jó volt, a kaszálás és a szénahordás is rendben megtör­tént. Június második felétől hirtelen aszályossá változó idő azonban az elmaradt gabonák és kapások mellett hátrányosan érintette a rét- és legelőterületeket is. Az előzőeknél a sarjúfű gyarapodása megállt, az utóbbinál - nyilván a gondozat­lansággal is összefüggésben - a területek egy tekintélyes hányadán a fű kiégett, a legelők egyrésze használhatatlanná vált. 200 Elenyészően kis területet, alig 600 k. holdat foglaltak el a kert, gyümölcsös és szőlő. A szőlő ebből mindössze 108 k. hold volt. Számunkra főleg ez a műve­lési ág az érdekesebb, miután a kertek és a gyümölcsösök részint konvenciós já­randóságként, másrészt pl. kastélyparkokként változatlanul magánkezelésben ma­radtak. A szőlőművelésnek járásunkban különlegesebb jelentősége - a 0,2 %-os részesedés is mutatja - nem volt. Távol a hagyományos borvidékektől, az itteni termés helyi eladásra és a munkásszükségletck fedezésére szolgált. Az egyik leg­jobban kezelt szőlészetben, a felsőmocsoládiban pl. az 1918-as, jónak mondott termés átlagosan 10 malligandos volt. 2j6 A szőlészet helyzetét, felszereltségét il­letően június folyamán elkészült részletes jelentés szerint, ez az üzemág a köze­pesnél jobban ellátott kategóriába került. 2 '" A járás szocializált üzemei közül mindössze 17 gazdaságban volt szőlé­szet. Az összes szőlőből 95 k. hold volt a borszőlő, 13 k. hold a csemegeszőlő ül­tetvény. A háborús viszonyokkal összefüggésben új ültetésekre 1914-18 között alig került sor, mindössze 1918 folyamán telepítettek 6 k. hold csemegeszőlőt. A telepítvényeket zömmel a hagyományos tőkemetszéssel művelték, mindössze 12 holdat kezeltek szálvesszős metszéssel. Ezzel függött össze aztán, hogy a karó­hiány különösen elhanyagolt külleművé tette a szőlőket, az igényelt 31 600 db karó beszerzésére aligha nyílt lehetőség. A lugas-rendszer javítása drót és osz­lop híjával szintén lehetetlen volt. A szőlészetek épület és anyagellátása elég problematikus volt. Hét gaz­daságnak nem volt rendes présháza, négy gazdaság pedig nem rendelkezett meg­felelő pincével. Az edénykészlet sem volt megfelelő. A 4200 hl pinceférőhely­ből 607 db hordóval mindössze 3696 hl űrtartalom volt kitöltve. A felsorolás szerint még 13 db kénegcs hordót, 22 db permetezőt, 13 db háti kénporozót és 1090 kg kötőháncsot kértek beszerezni. A sürgős vegyszerszükséglet 49 q rézgálic, 14 q kénpor, 52,8 q szénkéneg, és 39,5 q mész volt. Az ültetvények állapota is - a kimutatás szerint - hagyott maga után kí­vánnivalókat. Mindössze két gazdaság kerülte el a tavaszi fagykárokat, másutt azonban jelentős termésvesztcségeket - Szentgáloskéren pl. 35 %-os volt a fagy­kár - okozott. A háborús ellátás hiányosságaival függött össze, hogy 1918/19-ben csak Felsőberecskán szénkénegeztek, a többi gazdaságban erre legutóbb csak a háború előtt nyílott mód.

Next

/
Oldalképek
Tartalom