Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban

A szerződés-tervezet kiegészítése, megváltoztatása feltehetően megyeszerte általános jelenség volt, és ezt a Megyei Központ kényszerűségből hallgatólagosan tudomásul is vette. Egy július 17-én kelt körlevélben közölte a járási felügyelőkkel, hogy külön cséplési szerződések megkötésére a nyár folyamán nem kerül sor, miután „általában az aratásit sem*tartották meg."

215 A szerződések megváltozásának irányába hatott - a gazdaságok törekvésein kívül - a munkásság ellenállása is. Voltak gazdaságok, ahol a munkások még további gabonát kértek a részen felül, a bonnyai aratók pedig csak az áldomás engedélyezése esetén voltak hajlandók dolgozni.

210 A vezetés végül is túltéve magát a szesztilalmi rendeleten, június-július folyamán az igali járásban 1032,2 liter bor kiosztását engedélyezte.

21

' Voltak helyek, ahol a gépi aratás miatt támadt elégedetlenség. A marokrakó aratógép használata esetén kiadott 1/16, illetőleg a kévekötő-aratógép után biztosított 1/24 részt nyilván kevesellették az aratók, így aztán a magyaratádi főintézőség néhány gazdaságában nem is engedték a gépeket munkába állni, hanem ők maguk fogtak az aratásba.

218 Az aratórész természetben való biztosítása, az áprilisi tervezet által megszabott keretek általában odahatottak, hogy az aratók munkateljesítménye egyenletesebb volt az éves alkalmazottak, illetőleg a szegődményesek teljesítményénél. Az általuk elvégzett napszámosmunka pedig rendkívül jelentős volt a nagy munkaerőhiánnyal küszködő gazdaságok számára. A munkaerőellátottság egyik összetevője a gazdaságokban a napszámos munka volt. Az előzőekhez hasonlóan ez esetben is halaszthatatlanul fontos volt a bérek kellő korrekciója, amire május 4-én a 41. F. N. sz. rendelet kiadásával került sor.

219 Tiszteletben és továbbra is érvényben hagyva a már megtörtént rendezéseket, a napszámokat Budapest környékén 30-10 K, az ország már részein 25-8 K között határozta meg. A kaszásmunkát végzők ehhez még 10 %-os: pótlékot kaptak. A kétségkívül jelentős nominális béremelés azonban csak rövid ideig tudta fedezni az igényeket. Már május végén problémát okozott a napszámbér menynyiségc, pontosabban a női napszámbér kérdése. A 41. F. N. sz. rendelet ugyanis a nők napszámát 20 K-ban, a 15-18 éves fiúk napszámát 12 K-ban határozta meg. Május 20-án egy állásfoglalásában Biedermann úgy magyarázta a női bért, hogy a 20 K csak a férjezett nőknek jár, a hajadonok korra való tekintet nélkül a 15-18 éves fiúknak megszabott 12 K-t kapják.

220 Négy 19 év feletti napszámos, leány e megkülönböztetést sérelmesnek találván, május 25-én közvetlenül Latincához, mint a FÉKOSZ megyei titkárához fordult jogorvoslatért. A megszületett döntés azonban panaszuknak nem adott helyet, hanem a Biedermann-féle elképzelést egy körlevéllel megyei hatályúvá tette.

221 Ez az állásfoglalás azonban csak átmeneti érvényű volt, hiszen - köztudottan - június közepén újabb napszámbér módosításra került sor. A Népgazdasági Tanács 47. sz. rendelete a Budapest környéki napszámbér határokat 40-12 K, a vidéki napszámot pedig 35-10 K között szabályozta.

222 Ugyanekkor a foglalkoztatottakat is a korábbi négy kategória helyett ötbe osztotta be. A rohamosan jelentkező munkaerőhiány, a fehérpénz-probléma súlyosbodásával találkozva - természetesen - ezt a rendezést is átmenetivé tette, és pár hét múlva, július. 7-én a kaszásoknak megjáró 10 %-os napszámpótlékot a kazalrakó munkát végzőkre is kiterjesztették.

223