Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban
gazdaság többi alkalmazottja tiltakozott az iparosok kérése miatt, illetőleg hasonló elbánást kértek. A gőzekévéi dolgozó gépészek ugyanekkor - a folyamatos működtetés szükségességével mit sem törődve - a pihenőidő újabb egy órával történő felemelését kérték. 1110 A jó szó, a meggyőzés politikája ezt az elégedetlenséget is leszerelte, mielőtt még jelentősebb gazdasági nehézséget okozott volna. Latinca megnyugtató válasza, amelyben megígérte ügyük budapesti megtárgyalását, biztosította az iparosok további folyamatos munkáját. 1111 A közbenjárásra azonban nem volt szükség, miután a Népgazdasági Tanács 28. sz. rendelete úgy rendezte a konvenciós iparosok kérését ,hogy a hasonló igények újabb felvetése értelmét vesztette. Bár számszerűleg a legkisebb csoportot képviselték a szövetkezetekben a gazdasági tisztviselők, hatásuk azonban annál jelentősebb volt, így az ő bérviszonyaik szabályozása is elengedhetetlenül fontos volt. Az ő bérezésükkel külön nem foglalkozott a februári kollektív szerződés, a probléma rendezésére csak május elején került sor. A Földművelésügyi Népbiztosság május 8-án kelt körlevelében kérte bejelenteni az érdekeltek személyi adatait, és egyúttal javaslatot is kért a járási gazdasági felügyelőktől. 10- Biedermann - a körlevélre válaszolva - a korábbi konvenciók érintetlenül hagyását és általnossá tételét javasolta a készpénzfizetés 1200 K-ra történő egységes emelése mellett. A megoldás azonban tovább késett. Egy június elején kelt jelentés szerint a járásban voltak olyan tisztviselők, akik már március eleje óta nem kaptak fizetést. 103 Mindezek ellenére az egységes rendezés ügye valamilyen okból változatlanul háttérbe szorult a későbbiekben is, és csak július 21-én rendelte el a Megyei Központ a törzslapok felfektetését. 164 A tiszti fizetések rendezésére irányuló első lépés tulajdonképpen a Népgazdasági Tanács 99. sz. rendelete volt, amely a tisztviselők bérének megállapítását egy helyi bizottságra kívánta bízni. Az itt elkészült javaslatot kellett aztán Budapestre felterjeszteni. Átmenetileg, az eljárás befejezéséig a rendelet a tisztviselőknek 1000 K, az egyéb alkalmazottaknak 900 K előleg folyósítását engedélyezte. Végeredményben a tiszti fizetések teljes rendezésére nem is került sor, az érintettek általában a korábbi években kialakított béreket élvezték továbbra is. Amint láttuk a kollektív szerződés és a szocializálás után végrehajtott bérügyi intézkedések szinte ugrásszerűen megnövelték a gazdasági munkásság jövedelmét. Az érintettek tudták is ezt, és igyekeztek is élni a megnövekedett lehetőségekkel. Elsősorban is az iparcikkellátás nehézségeit igyekeztek a konvenciókból fennmaradó felesleg felhasználásával pótolni. A németsűrüi gazdaságban - hivatkozva az általuk tudott Kaposvár környéki példákra - azért sürgették a konvenció kimérését, hogy mielőbb cukorhoz, sóhoz, ruhaneműhöz juthassanak. 100 Másutt a konvencióban biztosított takarmány-juttatásra építve, önálló állattartás kialakítását tervezték. 10 ' A Földművelésügyi Népbiztosság 40. sz. rendeletére hivatkozva egy központi állásfoglalás azonban rövidesen felszámolta ezeknek a terveknek a reális alapját, miután úgy intézkedett, hogy a konvenció természetben kiadott része nem haladhatja meg a háború előtti mennyiséget, a különbözetet pénzben kellett kiegyenlíteni. Annyit engedett meg a rendelkezés, hogy különösen méltánylandó esetekben a háború előtti kenyérmag-járandóságot I q-ával megtoldják. 108 Mindennek következtében a nehézkes, akadozó iparcikkellátás természetszerűen csökkentette a bérek rendezésének nagy szociális jelentőségét.
