Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban

Az adódó nehézségek azonban a szocializálást követő első időszakban még nem csökkentették az üzemek munkásainak a lelkesedését. Erre a lelkesedésre és a proletárszolidarítás érzésére hivatkoztak azok a hivatalos felszólítások is, amelyek a nagyarányú városi ellátatlanságra hivatkozva kérték a konvencióból elvonható feleslegek önkéntes felajánlását. Méginkább sikeres lett az akció akkor, amikor ellenszolgáltatásként a már régóta nélkülözött közhasználati cikkek szállítását ígérték cserébe. A felszólításoknak engedve a gazdaságok egyrésze lemondott a konvenciós tej egy részéről Dombóvár és Kaposvár közellátása javára,

109 más gazdaságok munkásai kenyérgabona szállítására vállaltak kötelezettséget, így pl. az inámi gazdaság május 6-án 45 q gabonát küldött Budapestre - mint mondták - ,,a városi proletárok élelmezésére."

1,0 Az élelemkészletek azonban nagyon hamar megcsappantak, és ezzel együtt a cserelehetőség elmúltával egyre nehezebbé váltak az iparcikkek beszerzésének a lehetőségei is. Az iparcikkellátás egyre fokozatosabb romlása elsősorban a kollektív szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését fenyegette. A legsúlyosabb - mint tudjuk - a só, a cukor, a dohány és a ruhanemű hiánya volt. A somodori gazdaságvezetőnek Latincához írott leveléből megtudjuk, hogy a gazdaságban élő 520 ember már négy hónapja nélkülözte a sót és a cukrot.

1

'

1 A később még tárgyalandó termékcsere bevezetése különösen sújtotta a nagyüzemek alkalmazottait, miután az amúgy is hiányos áruellátásból élelmiszerfelesleg hiányában úgyszólván teljesen kimaradtak. A göllei gazdaság alkalmazottainak május 27-én kelt levele a kialakult helyzetet így tükrözi: „Alulírott bizalmi férfiak a göllei gazdaság összes" cselédségének kérelmét fejezzük ki, amidőn só és petróleum járandóságunk kiutalását kérjük. A „Somogyi Munkás" szerint só van, mert azzal és petróleummal akarnak csereüzletet kötni zsír és szalonnáért. Hát minekünk sem zsírunk, sem szalonnánk nincs egy csepp sem cserélnivaló, a gabonánkat is bennhagytuk, a nélkülözhetőt a cukorért pedig cserébe az utolsó szemig odaadtuk. Adnánk mi készséggel proletár testvéreinknek zsírfélét is, ha volna, de nincs. Azonban a göllei gazdaság, mint szövetkezet ezen rövid idő alatt 160-170 db hízott sertést már beszállított közélelmezésre, ennek ellenében nem ütközne nehézségbe, hogy mi cselédek sót kaphatnánk és petróleumot, mert tényleg van, sőt uzsora áron tudnánk is szerezni."

1

'

2 Teljesen érthető volt tehát, hogy a megye más tájaihoz hasonlóan, 73 járásunkban is sorra kaptak lábra a legkülönfélébb híresztelések.

1

'

4 A híresztelések egy része nem volt teljesen alaptalan, részint tényleges visszaélésekből,

1

''' részint pedig a községi munkástanácsok néhány kellően át nem gondolt intézkedéséből táplálkoztak így pl. a németsűrűi és a kisbárapáti gazdaságokban - az keltett nyugtalanságot, hogy a dohányosztásból a községi munkástanács a gazdasági alkalmazottakat - kétségtelenül némileg jogosan - kizárta.

1

'

6 Ráksibah a legsúlyosabb gondot az okozta, hogy a kiutalt konvenciós fa elszállítását Farkas János minden indokolás nélkül megtiltotta.

1

" A fokozódó nehézségek következtében egyre inkább elveszítette a türelmét a gazdasági munkásság. Egyre türelmetlenebb hangok hallatszanak a gazdaságokból, a büssüi gazdaság cselédsége pedig éppenséggel elhatározta, hogy a sóhiány miatt küldöttséggel fogja felkeresni a Földművelésügyi Népbiztosságot.

170 Az vitathatatlan, hogy a járási, de méginkább a megyei vezetés mindent elkövetett a nehézségek feloldásának elősegítésére. Munkájuk során azonban