Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban
ra nem. A hivatkozott törvényhely ugyanakkor nem említette a szocializált i' mek adókérdését, azaz - Farkas szerint - érintetlenül hagyta a nagyüzcn közadó kötelezettségét. E két forrásból - a kisüzem községi pótadóiból a nagyüzemek közadóiból - kívánta tehát előteremteni a közigazgatás műköJ költségeit. Az adókivetést az 1918-as kulcs szerint tervezte. Amennyiben 1 látszott, hogy növelni kell az adóbevételeket, ez a növelés az 5-100 holdas g daságoknál maximum 300 %-ot, a 100 holdon felüli gazdaságoknál maxim 200 %-ot érhetett el. Az 5 hold alatti birtokosokat adóemeléssel nem akarta í helni. Végül hozzátette még, hogy a kivetés behajtását először a termelőszö. kezeteken kell megkezdeni. Farkas Jánosnak az ilyen jellegű próbálkozásai az. ban nem sok eredménnyel jártak, a helyi és a járási szervek egyre jobban kis rultak a gazdaságok ellenőrzéséből. A megyei szervekhez fűződő kapcsolatokat az határozta meg, hogy I tinca Sándor személyében olyan kormányzótanácsi biztos került a megye élv! aki mindvégig fokozott figyelemmel kísérte a megyei Központ működését, és I rekedett a gazdaságok belső politikai megerősítésére is. Ez utóbbi elképzc elé komoly akadályt gördített az a tény, hogy a gazdaságokban a FÉKOSZ ST vezésével kapcsolatos felhívások, függően a szervezéssel megbízott gazdatisz; langyos hozzáállásától, csak mérsékelt eredményekkel jártak. 120 A gazdasági ban szervezett politikai munka nyomaira a Tanácsköztársaság fennállása;, egész időszaka alatt nem sikerült bukkannunk. A fentiekben áttekintettük azokat a szervezeti kereteket, amelyekbeszocializált üzemek négy hónapos tevékenysége lejátszódott. Az alábbiakban . ra szeretnénk immár választ kapni, hogy ezeket a kereteket hogyan és mily tartalommal sikerült megtölteni. 2. A MUNKAERŐ HELYZETE A SZOCIALIZÁLT GAZDASÁGOKBA A bevezetőben hangsúlyoztuk, hogy a háborús időszakban a nagybin kokon az egyik legsúlyosabb problémát az állandósult munkaerőhiány ókor. 1919-re azonban a helyzet valamelyest javult, a korábban bevonultatott nép. ség nagyrésze leszerelt és hazatért, a munkaerőellátottság - számszerűen teki ve - megközelítette a háború előtti viszonyokat. A megváltozott politikai ado ságok, a megnövekedett társadalmi élénkség azonban - amint ez a Nagytól pusztai intéző idézett jelentéséből is kiviláglik - a falvak érdeklődését részb elvonta a termelés mindennapi feladataitól, és ennek következtében helyenk a termelés a kedvezőbb munkaerő-adottságok ellenére is kisebb-nagyobb lem radásokkal küzdött. E tünetek azonban - mint tudjuk - 1919 tavaszán egy ide megszűntek, miután a tavaszi kollektív szerződés vívmányai 110 átmenetileg m: teremtették a nagyüzemekben folyó lelkes munka szubjketív indítékát. A s: cializált üzemek éves alkalmazottai az új kollektív szerződés birtokában szép : menyekkel tekinthettek a jövő felé. Az üzemek tevékenységét meghatározó összetevők között az egyik le lényegesebb a termelés standardját jelentő cselédség magatartása volt. Enr alakulása nyilván nem lehetett közömbös a gazdasági vezetésnek sem. A le fontosabb feladat mindenekelőtt az adott helyzet elfogadtatása volt. Nyilván a felismerés inspirálta a Megyei Központot arra, hogy egy április 12-én kelt k. levelében a szövetkezetekben tartandó agitációs körútra küldje a járási gazda'
