Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

irányítására kiküldött megyei megbízottaknak ugyan a Megyei Központtal egyetértésben kellett tevékenykedni, de felelősséggel az őket kiküldő főhatóságoknak tartoztak.

1111 A gazdálkodás egyes ágainak irányítása mellett a Földművelési Népbiztosság mind fokozottabban igényelte a teljes betekintést is. A június 14-én hatályba lépett 2500 1919. sz. utasításban az aratási és cséplési munkák állásának kéthetenkénti jelentését kérte közvetlenül a gazdaságoktól.

120 A teljes ellenőrzés megvalósítására irányuló törekvést jelezte, hogy júniusban egy szakemberekből és FÉKOSZ küldöttekből álló bizottságot,

121 majd július végén a vas- és fémmunkások szakszervezetéből küldtek ki ellenőrző politikai biztost.

122 A gazdasági szervek egymás közti kapcsolatain kívül a helyi és a magasabb szintű politikai és igazgatási szervekhez fűződő viszony is meghatározta a szocializált gazdaságok működését. Azt mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a szövetkezetek és a környezetük közti viszony korántsem volt harmonikus. Az elmaradt földosztás, a szövetkezetek elleni, rekvirálásokkal kapcsolatos agitáció helyenként előnytelenül befolyásolta a birtokos parasztság hangulatát. Tovább rontotta a falvakban előállt helyzetet az, hogy a fokozatos centralizáció hatására egyre nagyobb űr keletkezett a községek és a nagyüzemek között. A falvak csak nehezen törődtek bele a már magukénak tudott uradalmi földek elvesztésébe, és minden lehetőséget felhasználtak arra, hogy a nagyüzemek feletti ellenőrzésnek legalább egy részét megszerezzék.

123 A munkástanácsi szervek és járási felügyelőségi szándékok közti harc végül is annak ellenére sem záródott le, hogy több rendelet és állásfoglalás is a felügyelőség függetlenségét hangsúlyozta.

12

'

1 Ugyanakkor, amikor a községi munkástanácsok elől teljesen elzárták a szocializált üzemeket, a járási gazdasági felügyelőséget esetenként megbízhattak, hogy a községekben ellenőrző tevékenységet folytasson. Amikor a Földművelésügyi Népbiztosság 95 3/1919/I.-1. sz. alatti utasításában elrendelte a munkástanácsoknak a cséplőfelszcrclések összeírását, a munkák ellenőrzésével a 2192/1919. I.-i. sz. rendeletében a járási felügyelőséget bízta meg.

12

'

1 Némiképpen másként alakult a szocializált gazdaságoknak a járási és megyei politikai szervekhez fűződő viszonya. Farkas János járási közigazgatási megbízott - összefüggésben közellátási teendőivel - időnként rendelkezhetett a gazdaságok készleteivel, ritkábban személyzetével.

126 A közte és a szocializált gazdaságok közti kapcsolatok eredményeként keletkezett forrásanyaga ismeretében - úgy véljük-, hogy, bár elismerte a nagyüzemek közellátási jelentőségét, azokat mégiscsak az egykori nagybirtokok egyenes utódainak tartotta, az esetleges viták alkalmával általában a községek lakói mellett foglalt állást. Szólottunk már földosztó tevékenységéről is. Álláspontját reprezentálta az is, hogy a büssüiek, illetve az ott lévő nagyüzemi közti vitában a szóban forgó, legeltetésre is használt vásárteret, ami jogszerűen a nagyüzemhez tartozott, minden további nélkül a községnek adta át.

,2

' Méginkább igazolja július 19-i adóügyi állásfoglalása.

128 Farkas abból indult ki, hogy a községi munkástanácsok kiadásaira fordítandó 300 000 K kiutalását a Pénzügyi Népbiztosság leállította. A szükséges pénzmennyiség előteremtése azonban a további működés érdekében elengedhetetlenül fontos volt. Az összeg forrását Farkas János a szocializált birtokokban és a kisüzemekben kereste. A Forradalmi Kormányzótanács LXXXVIII. sz. rendelete a 100 holdon aluli kisbirtokok közadó mentességét deklarálta, ez azonban Farkas szerint acsak az állami és a megyei adókra vonatkozott, a községi pótadók-