Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

A főintéző feladata a harmadik pénzkezelési utasítás megjelenéséig a szakmai felügyelet ellátása, a központi rendelkezések maradéktalan végrehajtásának az ellenőrzése volt. A gazdaságok a pénzügyi jelentéseket kivéve, a főintézőn át érintkeztek a gazdasági felügyelőséggel, ugyanakkor ők közvetítették a kéthetenként megtartott járási értekezleten kapott, vagy írásban megküldött felsőbb utasításokat. A főintézőknek tevékenységükről és a felügyelet során szerzett tapasztalatokról havonként kétszer, 8-án és 23-án jelentésben kellett beszámolniuk a járási felügyelőségnek és a megyei Központnak is.

112 A pénzügyi kezelés és a számvitel május 20-án bekövetkezett decentralizálásakor létrehozták a főintézőségeken székelő kerületi számvevőségeket. A céla járási felügyelőség bizonyos fokú tehermentesítése volt. A számadások, pénztárnaplók, a pénzszükségleti előirányzatok ellenőrzése, ezeknek a pénztári főkönyvekben történő rögzítése, ezen túl azt a célt is szolgálta, hogy a nagyobb helyismerettel rendelkező főintézők hatékonyabb ellenőrzést gyakoroljanak az egyes gazdaságok fölött. Az új szerv létrehozásával kapcsolatos várakozások ellenére az ügyintézés még nehézkesebbé vált. Az új közbeiktatott szerv hatására a főintézőségi apparátus sok esetben akadozóvá tette mind a járási felügyelőség, mind pedig az egyes gazdaságok működését."

3 A megyében megalakult termelőszövetkezetek ellenőrzését a Somogy megyei Földmíves Szövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja látta el. Az élen Farkas Adolf, majd Fáber Aurél állt, de tevékenységét mindvégig figyelemmel kísérte Latinca Sándor is. A nehezebben tisztázható helyi jellegű, főleg a politikai szervekkel folytatott vitákban általában az ő döntései voltak az irányadók.

11,1 Maga a megyei Központ május 7-től a Földművelésügyi Népbiztosság alá rendelt önálló szerv volt. A kialakított megyei szerv átfogta a szocializált gazdaságok egész működését, azok irányítására ügyosztályokat hozott létre.

115 Április közepén még csak kilenc osztály működött, a hivatali differenciálódás következtében azonban június közepére ezek száma már 17-re emelkedett.

110 A kialakított ügyosztályok általában a gazdaságok belső tevékenységének egy-egy oldalát voltak hivatva organizálni, éppen ezért az üzemi tevékenység sokszínű kapcsolódása miatt esetenként előfordult az egyes osztályok közötti hatásköri átfedés. Ezt a nagyfokú aprózódást, amely az adott gazdasági kényszerhelyzet szükségszerű eredményeként jött létre, természetszerűen csak átmeneti megoldásnak szánták. Bizonyítja ezt, hogy az Országos Népgazdasági Tanács létrehozását követően a megyében is egyesítették a szövetkezeti Központot és az Ipari Termelési Tanácsot, és ilymódon létrejött a Kerületi Gazdasági Hivatal.

11

' A megyei gazdasági csúcsszerv létrehozása után az egyes ügyosztályokat is összevonták. A kialakított hét ügyosztály egyike volt a mezőgazdasági osztály, amely a következő öt alosztályra bomlott: termelőszövetkezetek, magánkisbirtokosok, erdőgazdasági, szőlőgazdasági és kertészeti alosztályra. A termelőszövetkezetek alosztálya, mint a Termelőszövetkezetek Országos Központjának a szerve a korábbi 17 ügyosztály helyett hat csoportra: a növénytermesztési, állattenyésztési, személyzeti, műszaki és eszköz, kereskedelmi és könyvelési csoportra oszlott. A Központ által tartott havi konferenciák, a terjedelmes levelezés, a repülő-biztosi intézmény mellett"

8 az egyes népbiztosságok is gyakoroltak közvetlen felügyeletet. Az egyes üzemágak (pl. tejtermelés, méhészetek, tőzegtermelés)