Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése
A gazdaságvezetők harmadik részfeladata a gazdaság ingó- és ingatlan leltárainak folyamatos vezetése volt, ami a beszerzendő nyomtatványok jegyzékét tekintve, a korábbi uradalmi leltárszámadások módszerei szerint történt volna. A bürokratikus megterhelés fokozódása és az önelszámoltató rendszer megszüntetése miatt új számviteli utasításra volt szükség. Központi rendelkezés hiányában a járási számtartási felügyelőség vezetője, Horgas János és főkönyvelője, a márciusban még elbocsájtott Nagy Lajos 1919. április 27-én dolgozta ki az új számviteli tervezetet. 100 Ebben elhatárolták az egyes gazdaságok és a járási szervek ügyrendjét. A gazdaságvezetőknek csak az elszámolási naplót kellett vezetniök, amit, csatolva hozzá a pénztári okmányokat, minden hónap 2-ig a járási felügyelőséghez fel kellett terjeszteni. A gazdaságok pénzszükségletét a járási gazdasági felügyelőség pénztárából fedezték, és az igényt minden hónap 21-ig kellett bejelenteni. A tervezet az anyag és leltárszámadás folyamatos vezetésével is foglalkozott. A gazdaságok által havonként beküldött jelentésekből állította össze a járási számtartási felügyelőség az egyes gazdaságok, illetve az egész járás havi és negyedévi nyersmérlegét, amit minden hónap, illetve negyedév végén a megyei Központhoz kellett felterjeszteni. A gazdaságok egymás közötti, vagy idegen szervekkel, személyekkel kapcsolatos mindenféle kereskedelmi és pénzügyi ügyletét közvetlenül a járási felügyelőség intézte. Ez gyakorlatilag a központi könyvelés teljes ellenőrző szerepét, egyben a maximális áron történő könyvjóváírás rendszerét jelentette. Az ennyire megkötött pénzkezelés nyilván a gazdálkodás komoly akadályát képezte. Éppen ez indította a járási számtartási felügyelőséget arra, hogy május 20-i kelettel egy új számviteli tevezetet készítsen. 110 Indokolásában azért tartja szükségesnek az új tervezet elkészítését, ,, . . . mert nagy hátránnyal, idő és költségvcszteséggcl járnak, ha a gazdatiszt minden egyes előforduló esetben a kisebb bevételekből származó összeget rögtön a kerületi pénztárba tartozna beszállítani, vagy viszont a kisebb kifizetéseket esetről esetre onnan vehetné fel, vagy vétethetné fel, hanem- ezen célra a kerületi pénztár a gazdaságoknak folyószámla szerinti elszámolásra bizonyos összeget folyósít és ezen összegnek elszámolására az . . . „Elszámolási napló" nyomtatványt használja. Az elszámolás és a pénzkezelés módja gazdaságonként nagyjából változatlan maradt. Ez a második, május 20-i változat maradt járásunkban mindvégig érvényben. Igaz ugyan, hogy július i-i hatállyal életbe léptettek egy országosan általános érvényű pénzkezelési utasítást, ennek az érdekeltek közötti körözését azonban csak július 31-én rendelték el, érvényesítésére tehát aligha kerülhetett sor. 1 " A május 20-i pénzkezelési utasítás azonban egy új szerv megjelenéséről is tudósít, a főintézőséghez beosztott számvevőségről. A gazdaságok szocializálásával és a járási felügyelőség átszervezésével egyidőben hét főintézőséget is létrehoztak az igali járásban. A létrehozásuknál a gazdálkodás és a területi elhelyezkedés szempontjait egyaránt figyelembe vették. A már korábban is egységes vezetés alatt álló, több részre tagolódó uradalmakat változatlanul, most már főintézőségként együtt tartották (Gölle központtal a volt mernyei uradalom). Ahol erre a birtokok kisebb terjedelménél fogva nem nyílt lehetőség, ott a centrálisán elhelyezkedő gazdaságok lettek a főintézőségek székhelyei. Az egy-egy ilyen kerület élén álló főintéző egyúttal megmaradt korábbi gazdasága vezetőjének is, de megnőtt feladatainak ellátására már kezdettől fogva bizonyos számú segédszemélyzetet neveztek ki mellé.
